A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. július

19 sem elég, de ő szívesen meghozta az anyagi áldozatot, holott az esperes ur, az egyházlátogatási fuvart, nem az egyházmegye által 1882-ben megállapított módozat szerint, hanem attól eltérőleg, sokkal magasabb arányban szedi? 4. Mi jogon vette fel esperes ur a számvevői jelentés szeriut 1887-ről a 94 frt 70 kr. egyházlátogatási fuvart 1891ben, — holott az emiitett fuvar, az 1888. évi egyhmegyei közgyűlés j könyve szerint a 41. lap 5. pontja alatt 93 frt 10 krban, — és még ugyanazon jkönyv 46. lap 5. p. szerint 94 frt 90 krban, ós igy kétszer is kiadásba helyeztetett? 5. Miért nem hat esperes ur oda, hogy az oly gyakori és hosszadalmas egyhmegyei ós kerületi gyűlések, melyek az egyházmegyei pénztárra sorvasztólag hatnak, minél rövidebb időre és kevesebb számra redukáltatnának? E pontokra esperes ur válaszolja: 1. Az egységes kormányzat alatt érti, hogy az egyházmegye ne osztassák fel esperesi látogató körökre, mint ezt Jakab Pál lelkész ur az 1888. évi közgyűlés 62. jk. sz. alatt indítványozta. 2. Érti, hogy az 1890. évi juliusi közgyűlés 39. jkvi p. szerint az esperesi teendők az ujabb időben igen megszaporodtak s igy a tiszteletdíj nem áll arányban a teendőkkol. 3. Kijelenti, hogy hajlandó az eddigi fuvardíj helyett az 1882. évi közgyűlési határozatban megállapított dij szerint végezni az egyházlátogatást. 4. Előadja, hogy nem illetéktelenül vette fel az ott emiitett fuvart, mert az 1887-től csakugyan hátralékban volt. 5. Válaszolja, hogy az egyházmegyei gyűlések számának ós idejének meghatározása az egyházmegye jogkörébe tartozik, de azt meg nem akadályozhatja, hogy a kerületi gyűlések 10 napig is el ne tartsanak. E pontok közül: 1. sz. alattit Jakab Pál lelkész ur tudomásul veszi. 2. sz. alattit megjegyzi, hogy az esperesi tisztség „nobile