A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1882. szeptember

4 gondnokává, s e minőségében üdvözöltetvén, magát hivatala 3 évig viselésére esküvel is lekötelezte, s székét, következő hatásos beszéddel foglalta el: N. t. egyh. megye! Mindenek elölt úgy a jelenlevő, mint az itt meg nem jelenhetett közönségnek köszönöm azon bizalmat, melyei ezen választás állal engem megtisz'elt, s azon kitüntetést, melyben ez állal részesített. Miolta a szavazatok eredményéről — már elébb magány uton — értesültem, folyvást gondolkoztam a fölölt, hogy rá áljak-e azon polczra, melyre állítani akarnak? hogy tekintve szerény magány helyzetemet és tekintve hivatalos állásomat, képes leszek-e azon illően megállani? tehetek-e azon hasznos szolgálatot egyházamnak, — azon egyháznak, mely engem is nevelt, és melynek emlőjén nem csak szellemileg de anyagilag is még folyvást táplálkozom? Nem veszi-e a főtiszt egyh. kerület rossz néven, hogy dignilarius legyen benne az, a ki egyúttal fizetett hivatalnoka ? Nem adják-e elő magukat olyan esetek, melyekben a kötelességek össze ütköznek, midőn majdan egy oldalról engedelmeskedni kellene, más oldalról pedig az engedelmességet szükség követelni? — De végre is azon eredményre jutottam, hogy a legnagyobb ellentélek is kiegyenlíthetők, ha meg van az emberben az igazságérzet és a jó akarat. A nagyobb jó előtt hátráljon meg a kisebb, — a közjó elöl vonuljon vissza a magányérdek, s ekkor a közügy bizonyára nem fog szenvedni A mi egyházalkolmányunk, a mi egyházjogunk nemcsak megengedi, de megköveteli azt, hogy az egyházkormányzatben . — az egyház ügyeinek intézésében azok is részt vegyenek, a kik a szó szoros értelmében az egyháznak nem hivatott szolgái, nem fölavatott papjai. Mert a mi reformátorunk Kálvin szerint, a szervezett egyház a lelkészek testületéből és a gyülekezetből áll, - vagy is, a lelkészek és a gyülekezet egyébb tagjai közt lényeges megkülönböztetés nincs. Együtt vigyáznak az egyház szellemi és anyagi érdekeire, együtt szükség, hogy igyekezzenek azok előmozdításán, — s ha, a néha néha pihenni látszó, de soha nem alvó ellenség eljő, együtt kell védelmére kelniök és pedig nem haszonért, nem dicsősségért, hanem egyedül és csupán az egyházért. Ezen elvet vallja a mi egyházmegyénk is akkor, midőn tanácsába úgynevezett világiakat is meg hi. — Ezen elvnek hódolok én is akkor, midőn e meghívást — de csak a főtiszt, egyh. kerület beleegyezésinek föltétele alatt — kísérletképpen elfogadom. Kísérletképpen mondom, mert a jelenlegi törvényes gyakorlatunk szerint, minden választás az egyházi hivatalra, csak három évig terjedő meghatalmazást ad. Ez idő talán elég arra, hogy a közönség magának meggyőződést szerezzen arról, hogy a választott hogyan felel meg hivatásának, — a választott pedig tájékozhatja ma-