A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1882. szeptember
13 Vikár Vincze a tanügyi bizottság jegyzőjéül elválnszlatolt. 3. Szekeres Mihály ur hosszas és kimerítő jelentésében ismerteti egyházmegyénk tanügyi állását. A jelentés bevezetésében konstatálja elnök ur, miszerint egyházmegyénkben működő néhány rendes tanítónak máig sincs oklevele. Miután az oktatási törvény megkívánja, hogy rendes tanítóképpen csak oklevéllel biró egyének szerepelhetnek kívánatos, hogy az ezzel nem biró tanítókat kötelezze az egyházmegyei gyűlés záros határidő alatt oklevelük megszerzésére és arra hogy ezt a tanügyi bizottság elnökéhez terjesszék be. Továbbá a jelentés. 1-ső pontjára nézve, minthogy az iskolai mulasztások a körlelkészi jelentésekből oly óriási számban tűnnek fel: miszerint lehetetlen, hogy ezek következtében a tanügy óhajtott lendületei vegyen és ezek megszüntetésére sem a községi sem a szolgabírói hivatal részéről a tanügyi bizottság semmi erélyes intézkedést nem tapasztalt.: kerestessék meg az egyházmegye által a I. alispáni hivatal az iránt, hogy az 1877. 309. sz. a. a megyei közigazgatási bizottság által hozott azon határozatnak . hogy a községi elöljáróság által az iskolai mulasztásokról jegyzőkönyv vezettessék s ebben a felmentések és büntetések pontosan feljegyeztessenek érvényt szerezni szíveskedjék s e jegyzőkönyvi másolatot felül vizsgálat végett a községi elöljáróságtól a szolgabírói hivatal által havonként pontosan be kívántassa. A 2-ik és 3-ik pontra nézve szinte felkéretik az egyházmegyei közgyűlés, hogy miután a tanügyi bizottság jog és hatásköre, a mint az a kerületi rendtartás X. 41 — 44 §-aiban körvonalozva van hiányosnak tűnik fel, ugyan azért az elnöki jelenlés említett pontjaiban felhozott inditványnyalpótollagsék. Nevezetesen, hogy a tanügyi bizottság körébe tartozzék mind az a mi akár tant. akár cselekvést, akár személyt illetőleg a tanügyre vonatkozik, ide tartozzék a bekeblezést óhajtó tanítók okmányainak megvizsgálása, a gyülekezetekbe alkalmas segéd vagy helyetles tanítók beállítása, nehogy az egyházmegye tudta és engedélye nélkül illetéktelenek foglalják el ez állomásokat, mint erre példa a bödögei gyülekezet volt segédtanítója is. A 4-ik pont alatt felsorolt gyülekezetek elöljárói iim. N. Pirit, Csögle, Tapolczafő, Peér a túlhalmozott iskolamulaszlásokra egyházmegyeileg figyelmeztetendők. A 5-ik pont alatti elnöki jelentésben az ismétlő iskola ügy is szánandó lábon áll több gyülekezeteinkben; nevezetesen Tapolczafőn, Dákán, 2*