A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. augusztus

- 8 0 -5 lekezeteknek való adakozás megmutatja, hogy népünket lehet nevelni és nem vagyunk alábbvalók e tekintetben más nemzeteknél. Az adakozás lelke csökkennék, bár itt nem 'lehet bizonyos véle.1 ményt mondani. Híveink egyrésze bizonyosan azt gondolná, majd a központ elintézi, mint ahogy a dűlő utak karbantartását is ma már teljesen a vármegyétől várja a népünk. Azt, amit lát, a népünk jobban értékeli, mint amit nem lát. Iskolájára büszke, övének vallja, de nem mondja ezt a Tudományos Akadémiáról, sőt még — sajnos — a kollégiumáról sem. Mindeneseire megszűnnének a községi, közbirtokossági segélyek. Egyházmegyénk presbiterei — sok közönyösség ellenére is — azért is ragaszkodnak tisztükhöz, megbízatásukhoz, mert az egyházközség anyagi ügyei is kezükben vannak. Mindig tűzbe mennek azért, hogy református maradjon az ősi föld, az ősi ház, ne fogyjon az adóalap, felépülve egy nagy közösségbe s ha nem tudjuk eléggc hatványozni a missziói erőt, félő, hogy nem állanak úgy sarkukra, ha ellenünk reverzális készül. Nagyobb gyülekezetben szolgáló, tehát több munkát végző lelkész hamis elv a magyar református egyházban. Fizetéstöbblet tehát sen-' kinek nem jár. Kis gyülekezetben szolgáló, de mondjuk, csak 2 szórványközségben hitoktató lelkész több munkát végez, mint a nagy gyülekezetben lakó, de onnan ki nem mozduló lelkész. Ugyanúgy kell prédikálni 50 embernek, mint 500-nak, ugyanúgy kell hűségesnek lenni a kevés ifjúsággal rendelkező KI E-ben, mint a njgy gyülekezet ifjúsága között. A nagy gyülekezetben a több munka stoláris munka, ezért valami formában megkapja a lelkész a többletet, de, ki fizeti meg a 4-0—50 szórványt gondozó lelkész útiköltségét és a gyógyszert, ha elromlik az egészsége? Egyenlő fizetés esetén is jönnek nagy gyülekezetekben a fizetést pótlékok, amint ma is divatban van. A fenti indokok alapján az egyházmegyei közgyűlés egyházunk jelenlegi helyzetét tekintve nem látja célszerűnek a központi javadalmi pénztár bevezetését, de fenntartja magának a jogot, hogy amennyiben a jelenlegi viszonyok, állammal való kapcsolatunk gyökeresen megváltoznék, egészen más véleményre is helyezkedhessek. Ellenben szükségesnek látja, hogy a nagy jövedelemmel rendelkező lelkészek fizetésük egy bizonyos határon túli részéből segélyezzék az erre felállítandó alapon keresztül, a szegényebb javadalmú, gyermektaníttató lelkésztestvéreiket, lelkészözvegyeket és árvákat, nagyobb jövedelmű egyházak a szórványgondozás céljaira jövedelmük egvrészéről mondjanak le, hogy így mintegy biztos fundamentumon állva, fokról-fokra valósítsuk meg »egymás terheinek hordozását«. 67. Olvastatik a dunántúli református egyházkerület közgyűlési jegyzökönyvének 156. pontja, melyben felhívja az egyházmegyét és az egyházközségeket a nőszövetségi munkának megindítására, meg-