A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. augusztus

- 8 0 -5 lekezeteknek való adakozás megmutatja, hogy népünket lehet nevelni és nem vagyunk alábbvalók e tekintetben más nemzeteknél. Az adakozás lelke csökkennék, bár itt nem 'lehet bizonyos véle.­1 ményt mondani. Híveink egyrésze bizonyosan azt gondolná, majd a központ elintézi, mint ahogy a dűlő utak karbantartását is ma már teljesen a vármegyétől várja a népünk. Azt, amit lát, a népünk jobban értékeli, mint amit nem lát. Iskolájára büszke, övének vallja, de nem mondja ezt a Tudományos Akadémiáról, sőt még — sajnos — a kollégiumáról sem. Mindeneseire megszűnnének a községi, közbirtokossági segélyek. Egyházmegyénk presbiterei — sok közönyösség ellenére is — azért is ragaszkodnak tisztükhöz, megbízatásukhoz, mert az egyház­község anyagi ügyei is kezükben vannak. Mindig tűzbe mennek azért, hogy református maradjon az ősi föld, az ősi ház, ne fogyjon az adóalap, felépülve egy nagy közösségbe s ha nem tudjuk eléggc hatványozni a missziói erőt, félő, hogy nem állanak úgy sarkukra, ha ellenünk reverzális készül. Nagyobb gyülekezetben szolgáló, tehát több munkát végző lelkész hamis elv a magyar református egyházban. Fizetéstöbblet tehát sen-' kinek nem jár. Kis gyülekezetben szolgáló, de mondjuk, csak 2 szórványközségben hitoktató lelkész több munkát végez, mint a nagy gyülekezetben lakó, de onnan ki nem mozduló lelkész. Ugyanúgy kell prédikálni 50 embernek, mint 500-nak, ugyanúgy kell hűségesnek lenni a kevés ifjúsággal rendelkező KI E-ben, mint a njgy gyülekezet ifjúsága között. A nagy gyülekezetben a több munka stoláris munka, ezért valami formában megkapja a lelkész a többletet, de, ki fizeti meg a 4-0—50 szórványt gondozó lelkész útiköltségét és a gyógyszert, ha elromlik az egészsége? Egyenlő fizetés esetén is jönnek nagy gyülekezetekben a fizetést pótlékok, amint ma is divatban van. A fenti indokok alapján az egyházmegyei közgyűlés egyházunk jelenlegi helyzetét tekintve nem látja célszerűnek a központi javadalmi pénztár bevezetését, de fenntartja magának a jogot, hogy amennyiben a jelenlegi viszonyok, állammal való kapcsolatunk gyökeresen meg­változnék, egészen más véleményre is helyezkedhessek. Ellenben szükségesnek látja, hogy a nagy jövedelemmel rendel­kező lelkészek fizetésük egy bizonyos határon túli részéből segélyezzék az erre felállítandó alapon keresztül, a szegényebb javadalmú, gyermek­taníttató lelkésztestvéreiket, lelkészözvegyeket és árvákat, nagyobb jövedelmű egyházak a szórványgondozás céljaira jövedelmük egv­részéről mondjanak le, hogy így mintegy biztos fundamentumon állva, fokról-fokra valósítsuk meg »egymás terheinek hordozását«. 67. Olvastatik a dunántúli református egyházkerület közgyűlési jegyzökönyvének 156. pontja, melyben felhívja az egyházmegyét és az egyházközségeket a nőszövetségi munkának megindítására, meg-

Next

/
Thumbnails
Contents