A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

Isten ellen lázító kifakadást, mely a háborúért Istent okozza, sőt szidalmazza. Ezeknek az embereknek sejtelmük sincs Isten világot kormányzó tervéről. Az ilyen felfogásokkal és kifakadásokkal szembe kell néznünk és fennszóval odakiáltanunk, hogv azért választották a fegyveres leszámolást, az egymás kiirtásának útját a háborús népek vezetői, mert a Biblia szerint gyűlölték a bölcseséget és az Urnák« félelmét nem választották. Nem engedtek az Isten tanácsának, megvetették minden Ő feddését. Ezért esznek most — mondja a Példav I eszédek írója — az ő útjoknaik gyümölcséből és az ő tanácsokból megelégednek. (Péld. 1:29—31.) Nem Istenen múlik, ha ma nincs békesség ai földön. Ha az emberek hitetlensége, önzése, bűne és gonoszsága háborúságot szerzett és indított. A hitetlenek olyanok, mint a háborgó tenger, mely nem nyughatik, hanem vize iszapot és sárt hány ki. (És. 57:20.) A hitetlenségben, gonoszságban és irigységben élő (Tit. 3:3.), telhetetlen lelkek sem nyughatnak, mert a békesség útját nem ismerik (És. 59:8.), de szeretik a háborúságot (Mt. 17:19.), minek következtében — mint sár és iszap — vérözön borította el a földef. A magyar honvéd a gonoszság és az istentelen nemzetség ellen küldetett. (És. 10:6.) Az Antikrisztus ellen harcol, ki tagadja az Atyát és a Fiút. (I. Jn. 2:22.) Olyan néppel szemben védelmezi Krisztust és az Ő egyházát, valamint a hazát, amely nép elvesztettp. Istent, mert lelketlen vezetői istentelenséget szántottak (Host 10:13i.) és a hitetlenség iszapjával vonták be a lelkét. Itt emlékezem meg honvédéink hősiességéről, bátorságáról, általában a magyar katona vitézségéről. Remek csokrot köthetünk már eddig is azokból a szívdobogást gyorsító, lélekzetvételt elájlító, csodálatos tettekből, melyeket a mi fiaink cselekedtek, kik a katonai tömeg é- harci gépek túlerejével szemben az orosz mezők dermesztő hidegébe n, multjukhoz hűen megőrizték a magyar zászló becsületét és szűzi tisztaságát. Már Petőfi Sándor így énekelt: Isten után legszebb és a legszentebb név A honvéd nevezet! Hogyne iparkodnám hát megérdemelni Ezt a szép, nagy nevet?! Legyen előttünk is igen megbecsült és mindenkor szeretett ez a »név«, mert ők a Don partján, vagy a háború bármelyik frontján isi a sízebb, boldogabb magyar jövendőért, mindnyájunkért küzdöttek. Akik elszenvedték az éhséget, a tűzvonal minden gyötrelmét, vagy oda isi áldozták életüket azért, hogy mi itt most nyugodtan tanácskozhatunk, azoknak nevét és emlékét elismerésünk és őszinte "hálánkkal koszorúzzuk koporsónk bezártáig. Életük nagy tanítását fogadjuk el, példaadás,ukat becsüljük meg és kövessük. Emlékük minden magyar szívében szeretetben örökké éljen! Egyik publicisztánk írta: Hiszünk és győzünk. Igen, Nagytiszteletű és Méltóságos Közgyűlés, higyjünk, hogy győzzünk. A hit ma nemzeti