A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

— 19 — ! i hÉvek óta első eset, hogy egyházmegyénkben a születés több volt a halálozásnál. Mult évben nyolc lélekkel szaparodtunk. Azonban ez a látszólagos javulás nem jogosít bennünket örömre, mert van hat egyházközségünk, ahol a születések alul maradnak a halálozáson. Ezek között legrosszabb az arány Szentgyörgyvölgyön, ahol a születésnek pont kétszerese a halálozás. Itt könnyű számtani művelettel megállapíthatjuk a gyülekezet végpusztulását, ha nem sikerül megállítani az erkölcsi lejtőn. Fáj látnom e derék, értelmes és jobb sorsra crdemes fajtám pusztulását, lassú, de biztos sorvadását, az alatta megnyílt sírt, mely Juztosan magába zárja, ha idejében észre nem tér. Azért az elmúlt évekhez hasonlóan most is megszólaltatom az »egyke«, vagy »egyse« veszélyére figyelmeztető szirénát. Arra kérem gyülekezeteink vezetőit, hogy a keserűség miatt évenként megújuló siralmamat vigyék a, meddők elé, figyelmeztetve és kérve őket, nyissák meg méhöket: szaporodjanak, sokasodjanak, hogy a magyar örök magyar lehessen. Tudom, hogy e nemzetrontó veszedelem megállításáért elsősorban kormányzatunk felelős. Neki is meg kell tenni azt, ami rajta áll. Nem szűnök meg hirdetni, hogy őrségi relációban a baj főoka: gazdasági és csak másodsorban társadalomerkölcsi tünet. Sürgős lenne — ennek már korábban is hangot adtam — az örökösödési törvény megváltoztatása. Egyszerű híveink is ebben látják a betegség gyógyszerét. • Csak természetes, hogy ez még teljes gyógyulást nem hoz. Az államhatalom ezt egyedül megállítani nem is tudja, hanem szükséges az egyház és társadalom segítsége is. E három súlyos tényező teljes összefogása és irányítása kell ahhoz, hogy önzetlen, tiszta hazafisággal, meggyőződéses vallásossággal és kötelességtudattal lehessen megtelíteni a szíveket. Ezek a szívek istenfélők lesznek és megérzik a zsoltáros királlyal, hogy csak az a férfiú lehet boldog, kinek háza belsejében olyan a feleség, mint a termő szőlő, és kinek asztalát olyan fiak ülik körül, mint az olajfacsemeték, kikben öröme és boldogsága lesz. Ha így érez és cselekszik népünk, akkor lesz örök a, magyaq Az illetékeseket drága református anyaszentegyházunk és fajtánk iránti féltő szeretettel kérem, hogy erőnk teljes megfeszítésével törekedjünk erre. SZERETETMUNKA. Gyülekezeteink karitatív tevékenysége élénk volt. Nincs egyházközségünk, ha volt rászoruló szegénye, hogy valamilyen formában, valamelyik egyesülete révén, vagy saját pénztárából segítséget ne; nyújtott volna. A segélyezés részben pénzben, részben természetben történt. Az alkalmi segélyezés karácsony táján volta legnagyobb. Városi gyülekezeteinkben több segélyezés történt, mert itt a dolog természeténél fogva többen szorultak segítségre, mint falusi gyülekezeteinkben. Legtöbb helyen ezt a munkát a nőegyesületek végezték, melyek erre szinte predesztinálva vannak. Néhány nagyobb segélyezést följegyzek. Körmenden 600 pengőt, Őriszentpéteren 182, Kőszegen 220, Zalaegerszegen 435 pengőt költöttek szeretetmunkára. Zalaegerszegi