A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

— 85 — 4 tesz majd "képessé bennünket, tanítókat arra, hogy kötelességünket mindig következetesen és magyarságunkra nézlve hasznosan teljesíthessük. Az elmúlt tanév volt az, amely alatt ténylegesen és szinte szószerint világháborúvá fejlődött a körülöttünk folyó küzdelem. Résztvevőinek világnézeti össze-visszasága még eddig soha nem látott sokaságú elvek háborújává tette azt. Mi, magyar ref. tanítók nem tehetünk mást, mint azt 'kérni a magyarok Istenétől, hogy minél keveseb bmegpróbáltatással vezessen át rajta bennünket, magyarokat, akikről nem alap "nélkül mondotta a költő: »Megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt!« Már a kárpátaljai harcokkal kapcsolatban, de az orosz téli háború befejezése után is a honvédvezérkar nagy elismerésslél szólott a leiveinteintézményes eredményes katonai előkészítő működéséről. Dr. Balogh Jenő őnagyméltósága 1941. november 12-én Pápán a kerületi gyűlés megnyitójában a többek között ezeket mondotta: »Erről a szervezésről egyházunknak is tudomást kellene szereznie«. Dr. Ravasz Eáiszló püspök úr őnagyméltósága szintén kijelentette, hogy »a helyes szervezet kiépítésére a hatóságok részéről felajánlott módozatok mellett egyházunknak is közre kell működnie«. ILiehct;ne-e ez másképpen is? Magyar ifjúságnak a neveléséről, mégpedig nemcsak hazafias, hanem erkölcsi, mégpedig szigorúan valláserkölcsi neveléséről van szó a törvényben a következő célkitűzéssel: »...'hogy az ifjúságot a hagyományos katonai erényekben való nevelés útján a haza védelmének magasztos feladataira testben és lélekben előkészítse«. Ifjúságnevelés, valláserkölcsi nevelés, hazafias nevlelés. I.ehet-e ezeknél nemesebb munkát elképzelni? Elképzelhető-ie ez a munka széles e hazában a Magyar Ref. Egyház nélkül? Megfelel erre Bocskay, Bethlen éls a Rákócziak szabadságharca, a Tiszák bátor kiállása az idegen elnyomó hatalommal szemben. Ők ki is jelölik a munkában való részvétel módját és irányát. Azt mondhatná valaki, hogy ezt a munkát egyházunk leventeintézmény nélkül eddig is elvégezte, fölösleges új utakat kerelsni a cél megvalósítása érdekében. Igaz, elvégezte, de csak azokkal, akik lelki szükségképpen várták azt és kitárták előtte lelküket. így nevelődtek az egyház által Tisza Istvánok, Balogh Jenők, Karácsony Sándorok. De hol van velük szemben a másik véglet: azoknak a tábora,, akikre nem tudott hatással lenni az egyház: a hamisan esküvők, a gyilkosok, stb. társasága? A leventeintézménynek az a célja, hogy minden ifjút összefogjon a törvény erejével és akikben van kellő lelkület, azokat az öntevékenység útján, a többit elkötelezéissel nevelje: ha nem is olyanná, mint amazokat, de legalább valamit, természetesen a lehie|tősége;k arányában minél többet adjon beléjük abból, amit lelki tartalomnak lehet nevezni. Ehhez bizony munkára van szükség, mégpedig nem is k|önnyű nevelői munkára. j , ; i l í