A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

— 83 — 4 Markó Dezső h. jegyző, pankaszi tanító és Gyenge Endre kustán­szegi tanító sorait, majd Imre Sándor kisrákosi igazgató-tanító levelét, amelyben távollétét betegségével m'enti. Mivel Imre Sándor és Markó Dezső egyesületi jegyzők távol vannak, a jegyzőkönyvvezetésre Mo­haros László őriszentpéteri tanítót kéri fel. A határozatképesség megállapítása után a gyűlést megnyitja. A gyűlés jegyzökönyvének hitelesítésére Barsiné Fülöp Erzsébet és Gróf Sándor kartársakat kéri fel. - • , 2.) Székely József elnök felolvassa az alábbi szövegű jelentést: 's Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Igen tisztelt Vendégeink! Ke d ve s Tan ítótieistvé re i m! Megnyitó beszédem elején is megemlékeztem arról a sorsdöntő eseményről, melynek szerencsés befejezésétől függ édes hazánk bol­dogsága, vagy boldogtalansága. Rövid szémélyi vonatkozású jelenté­sem nem kezdődhetik mással, mint hogy hálát adva a Gondviselőinek, mélységes hálával köszönjük meg, hogy Kormányzó Urunk bölcs irányításával és hős honvédeink önfeláldozásával sikerült a hazánk határain ólálkodó veszélyt eltávolítani éis a nyugalmat biztosítani. Ez! a véráldozattal szerzett nyugalom azonban tőlünk is áldozatokat követel. Lemondásisál, de emellett mégis a legnagyobb odaadással kell 1 végeizni mindenkinek a rieá bízott munkát. Erre mutat nekünk példát a legnagyobb magyarnak, gróf Szé­chenyi Istvánnak élete. Ebben a sorsdöntő időben adódott alkalom az ő születése 100 éves évfordulójának megünneplésére. Nagy szelleme mutatja nekünk most is az utat, mélyen haladnunk kell s a célt, melynek eléréséért teljes munkaerejét és életét áldozta fel. Az Ö áldozatos élete legyen előttünk a példa a hazáért Való munkálkodásra. De példát mutat nekünk erre Körösi Csorna Sándor élete is. A nagy tudós ezelőtt 100 évvel hunyt iel Dardzsilingben, ahová azért került, hogy őseink lakóhelyét fölkeresse. Szegény szülők gyermeké lévén, saját szorgalmával tudta csak iskoláit elvégezni, de a vágy, hogy hazájának szolgálhasson, olyan erős volt nála, hogy a legnagyobb megpróbáltatásokat és nélkülözéseket is el tudta viselni. Előtte senki sem tudott hozzá hasonló önfeláldozással munkálkodni. Farkas István, a tiszáninneni egyházkerület püspöke életének 63-ik, püspökségének 10-ik évében elhunyt. Pásztori, főpásztori szolgálata a szakadatlan, az eredményels munka jegyében folyt le. Jó ember, jó püspök és jó egyházkormányzó volt. A tanítóság iránt érzett jóindu­latát, megbecsülését, szeretetét mindig kimutatta nemcsak szavakkal, hanem cselekedetei által is. Németh Gyula ny. felsőőri ig.-tanító, tanítóegyesületünk tisztelet­beli tagja 1941. július 12-én elhunyt. 1863. december 20-án született Egyházasrádócon. A pápai ref. főgimnáziumban és tanítóképző, inté-

Next

/
Thumbnails
Contents