A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

— 12 — tartottak több-kevesebb istentisztetetet, esetleg" vallásos összejövetelt. Tették ezt a hívek jól felfogott lelki gondozása érdiekében, azért, hogy* az anyaegyháztól nagyobb távolságra lakók se nélkülözzék az igehirdetést, az intenzívebb lelki gondozást. Istennek legyen hála, mind több és több lelkipásztor gyakorolja, mert belátta annak szükségét, a mai idők lelki gondozásának legkorszerűbb eszközét: a családlátogatást. Ennek a hasznát és célszerűségét, valamint igen nagy áldását csak az tudja értékelni és megérezni, aki azt rendszeresen végzi. Az ünnepes félévben, a helyi viszonyok' adottságát figyelembe véve, több helyen voltak esti istentiszteletek. A bűnbánati hetekben naponként, máskor 1—2 hetenként. Nagy tömegekről nem számolnak be a presbitériumok, de a látogatást kielégítőinek mondják. Vallásos estékkel együtt 155 műsoros vallásos összejövetel és ünnepély volt. Zalaegerszegen a múlthoz hasonlóan vallásos esték

1 helyett most Is 24 esti istentiszteletet tartottak. Ifjúsági istentisztelet Szombathelyein, Körmenden és Kőszegen volt a középiskolások részére. Az utóbbi helyen csak az első félévben, mert a másodikban bibliai iskolát vezettek. Gyermek istentisztelet volt Nagyrákoson, Bajánsenyén, Őriszentpéteren, Barabásszegen, Kercán. Házi istentiszteletet tartottak Kőszegen kettőt, űriszentpéteren egyet, Körmenden házi bibliai körök

1 működtek. Ezek az összejövetelek bármilyen címen, vagy formában működtek is, mind a hitétet erősítését és elmélyítését célozták. A hitéletnek elég megbízható fokmérője a gyülekezeti úrvacsorázók száma. Több egyház számszerűleg nem mutatta ki, hanem csak hozzávetőlegesen, esetleg azt írta, hogy nagyobb számmal éltek úrvacsorával. Mégis megpróbáltam a rendelkezésemre álló adatokból nem pontos, de az igazságot jól megközelítő statisztikát csinálni. Számításom szerint 6.738 esetben éltek egyházmegyénk területén úrvacsorával. Azért írom »esetben;, mert ebben a számban azok is benne vannak, akik nemcsak egy, de több alkalommal iis éltek azzal. Ha leszámítjuk a fenti számból a több ízbeni úrvacsorázókat, kik — ismerve népünk szokását — nem tehettek többen 738-nál, akkor marad kereken 6.000 úrvacsorázó, mely azt jelenti, hogy minden második konfirmált egyháztagunk élt úrvaesorával. Meg vagyok győződve afelől, hogy nem tévedek. Azt is meggyőződéssel írom, ha minden lelkésztársam teljesen megbízható adattal szolgálna, ami pedig igen könnyű dolog, bár három helyen nagyon kevesen Vettek úrvacsorát, mégis — általában — népünk jó középfokon álló hitéletét igazoló statisztikát (ny-erhetné,nk. Nekem erős reménységem van az Istenbein (Csel. 24. 15.) a hitélet izmosodására, erős javulására. Az írás szerint pedig a reménység nem szégyenít meg. (Róm. 4. 18.) Ez évben a tavaszi helmiissziói napot és presbiteri konferenciát meghívásra mindenképpen Zalaegerszegien akartuk megrendezni, de szándékunk a kisebb-nagyobb állandó vonatkorlátozás miatt nem valósulhatott meg. Ha az állapotok, melyek vidékünkön a korábbihoz; képest lényegesen javultak, inem rosszabbodnak, akkor az őszi mezőigazdasági munkák befejeziése után megtartjuk ezeket az összejöveteleket, mert mindig igen áldásosak voltak. Szombathelyen és Kőszegen