A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. november, 1940. augusztus

— 6 — előtt, kiknek neve egyházmegyénk történelmében örökké ra|gyogó fénnyel fog tündökölni. Én a szolgálatban Pál apostolt, ,a fáradhatatlan lelkipásztort tekintem példáképnek egyházmegyénk minden szolgálatra elhívott és kötelezett munkásánál: lelkészeknél, tanítóknál, tisztség viselésére elválaszltott világiaknál és prasbitereknét, mert Piál nemcsak lelkész, de pedagógus és világi foglalkozást is végző ember volt. De különösen magamat és lelkésztársaimat, kik között primus inter pares akarok lenni, de csak a szolgálatban, óhajtom Odaállítani a pál'i mérték alá. Nincs szükség itt az apostol szolgálatának a részletezésére, mert mindnyájan tudjuk, hogy éjjel a törékeny testet tápláló kenyeret kereste, nappal pedig a Krisztus ügyéért küzdött, fáradt. Nála ia munkának megszakadása nem volt. Nem is lehetett. Hiszen az Ur Jézus azt a parancsot adta neki: menj el, fedd keresztyénné a világot^ A mi parancsunk Krisztus ajkáról így hangzik: Én küldelek titeket, menjetek el és az evangéliumom erejével újítsátok meg Őrseget. Elment. A parancs teljesítése 'emberfeletti munkát kívánt tőle és tőlünk is. A legtöbbször uton volt, nap-nap után prédikált, tanácsolt, feddett, körleveleket szerkesztett, itt tudósokkal, amott babonás varázslókkal vitatkozott, — micsoda sokoldalúság s éppen ezért mekkora fáradhatatlanság kellett ehhez. Ha figyelembe vesszük, hegy a cél felé törésében száz és száz nehézséggel, ellenséggel, akadállyal s emelett egy beteg test gyengeségével kellett megküzdeni, joggal tehetjük fel magunknak a kérdést: ennyi teher elhordozására, ily feladat elvégzésére honnan vette az erőt? Volt egy nagy titka, mellyejl •el tudta mondani: Nekem mindenre van erőm a Krisztusban, ki engemet megerősít. Neki volt Krisztusa. Tőle kapta az erőt. Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! Pál apostol szolgálatának és kötelességtudatának a mértéke alá állásával azért hozakodtam elő, inert egy eresztékeiben meglazult, a gyűlölség fűriáitól megvadított, a sok »izmus«-tól megfertőzött, ragályos betegségben szenvedő, vérgőzös világban élünk, hol pusztító viharok söprik el a népek nyugalmát, az emberek békességét, hol nemcsak a földi trónok inognak meg és temetik romjaik alá gazdájukat, hanem le akarják szállítani Istent is világteremtői székéből, kikezdték már Krisztus királyságának trónját, hogy a hitetlenség lelket sorvasztó, családot, egyházat, nemzetet megmételyező, ezáltal pusztulásra kényszerítő mocsarába fullasszák az emberiséget. A bizonytalanságot, az újkori pogányos felfogást, a mai zsidólelkek megriadását, háborgását, a zűrzavaros világszemléleteket tekintve, korunk nagyon hasonlít Pál apostol ikorához. Ma nekünk új Pál-oknak kell lennünk, kik -el tudjuk mondani szent könnyelműséggel az ő szigorú mértéket jelentő szavait: Semmivel nem gondolok, az életem sem drága, csak hogy elvégezhesseimi a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól. Nekünk részt kell kérnünk népünk, fajtánk és magyar református anyaszentegyházunk jövendő sorsának kiformálásából; nekünk kell elvégezni Őrség megcsappant