A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. november, 1940. augusztus

— 25 — zésével 60 pengőt fordított szegény növendékek ruházatára, a jobbmódú gyermekek pedig tízórait adtak rászoruló társaiknak. Még több helyen is volt kisebb ruhasegély. ISKOLAI ÜGYEK. Örömmel üdvözli egyházmegyei közgyűlésünk a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényt, rneljy a nemzetnevelés és nemzeti művelődés alapjává akarja tenni az iskolát. Küllönös örömünkre szolgálhat az, hogy hangsúlyozza és kötelezővé teszi a valláserkölcsi nevelést. Nagy megnyugvással olvastam a Néptanítók Lapja ez évi 12-ik számából a törvényjavaslat előadójának a képviselőházban mondott szavait. »D-e ennél is« — a valláserkölcsi nevelésre célozva — »többet tesz egyik szakaszában, mert kötelességévé teszi a szülőnek, illetőleg a gondviselőnek, hogy elkísérje gyermekét a maga templomába. Szükség volt arra gondolni, hqgy a gyermek legzsengébb, legifjabb, legfogékonyabb korában mély valláserkölcsi érzésekkel motivált lélekkel induljon íel a magyar élet útjára. A magyar élet útja Istenbe vetett mélységes hitet kíván. Magyarságunknak mélységet, értéket és erősséget éppen az evangéliumi, a krisztusi lelkület adhat. Tehát a nemzetnevelés mellett másik cél a.gyermek krisztusi lelkületre nevelése.« Ha mi magunk, talán éppen egyházmegyénk tanügyi bizottsága szerkesztette volna a törvényjavaslatot, ennél szebb valláserkölcsi célkitűzést nem adhattunk volna. Iskoláink nagyobb részében már az ősz folyamán meg lehet nyitni a VII. osztályt. A túlzsúfoltak öt esztendei haladékot kapnak a program megvalósítására. • j A kanonika vizitáció során minden iskolát megnéztem. Azt tapasztaltam, hogy azok belső élete az elmúlt tanévben is csendben, nagyobb zavaró események nélkül, gazdag aratást adott, szorgalmas munkával folyt le. Tanítói karára boldog büszkeséggel tekinthet egyházmegyénk, mert általában hivatása magaslatán álló, kötelességtudó s kivételi- nélkül' izzó magyar és vallásos lelkületű nők és férfiak. Részletesebb jelentést a vonatkozó jegyzőkönyv kapcsán, tárgysorozatunk rendjén, tanügyi bizottságunk tesz. Kreffly Gyuláné, Fazekas Erzsébet csoukahegyháti tanítónő egy esztendei betegszabadság után 1939 szeptemberében nyugalomba ment. Szándékosan nem írtam le az elkoptatott, közhellyé lett »megérdemelt« jelzőt. Nem, inert azt az érdemet, melyre emberfeletti munkával rászolgált gyenge nő létére Fazekas Erzsébet, csak akkor tudnám Vele valójában kifejezni, ha legallább is harmadfokú hatványra emelhetném ieuJt a »szócskát«. Egyházmegyénk tanügyi bizottsága, annak is én, mint legrégibb tagja, majd elnöke is és 16 esztendeig volt barabásszegi lelkész, hitet tehetünk arról, hogy tanítói karunkban a legnehezebb is egyúttal a legveszedelmesebb munkát Fazekas Erzsébet végezte. Csak egy mondattal illusztrálom állításomat. Fazekas Erzsébet 25 évi szolgálati idejéből 24 éven keresztül állandóan százas létszámú hatosztályos iskolában tanított, megfelelő eredménnyel. Nem is mondok róla többet. A mondottak felett közgyűlésünk minden tagja gondolkodjék magában. Segítse Isten, hogy nyugalma napjaiban találja meg igazi pihenését,