A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. november, 1940. augusztus

— 23 — testi ellátás nehéz munkáját végezték, az előadóknak, Vörös Lajos őriszentpéteri lelkipásztor úrnak, az ottani híveknek és ifjúságnak. A szokásos belmissziói napot és a vele kapcsolatban mindig jól sikerült presbiteri konferenciát idén nem rendeztük meg. Az időszak, melyben mi azt tartani szoktuk, a politikai állapotok túlfeszültsége miatt erre nem volt alkalmas. Jobbnak láttuk olyankorra halasztani, mikor népünket nem köti le a katonai szolgálat, de nyugodtan vehiet részt egy ilyen összejövetelen. A tél folyamán az őrségi körzet lelkészeli Kercán tartottunk két előadással kisért értekezletet, hol gyülekezetünk fontosabb problémáit megvitattuk és munkánk követendő irányát megbeszéltük. A társ-, leány- és fiókegybázak, valamint a szórványok gondozása egyházmegyénk területén kellő szorgalommal és körültekintéssel folyt. Négy belmissziói lap volt egyházmegyénkben: a Szombathelyi Reformátusok Lapja, Barabásszegben: A Mi Hitünk, Zalaegerszegen: Egyházi Értesítő és a csatlakozott gyülekezetek lapja: Őrség. Javaslom, hogy egyházmegyei közgyüllésünk tegye az Őrséget az egyházmegye hivatalos belmissziói lapjává, kötelezze a lelkipásztorokat a pártolásra és terjesztésre s az esetleges jövedelem felett is az egyházmejgyé rendelkezzék. Járt még több helyre a Református Élet, Református Jövő, Hajnal, gyermekek részére az örömhír, szórványok kapták az örömüzenetet is. A Biblia és Zsoltárok mellett nagy mennyiségben terjesztetett ia Szeretetszövetség Naptára. örömmel kell üdvözölnünk a kősZegi fiókegyház anyásftási törekvését és a törvény keretén beliil minden lehetőt megtennünk, hogy 'erőfeszítését siker koronázza. Helyeslem az egyházikerületi missziói előadó úrnak a szórványok gyökeres revíziójára vonatkozó vélekedését s azon "felfogását, hqgy még az egyházmegyék tradícióján is túl kell magunkat tenni, hogy olyan szórványcsoportokat alakíthassunk, melyek a központtal anyásíthatók. De ez a felfogás csak akkor helyes, ha a földrajzi adottságot, közlekedési lehetőségeket figyelembe veszi és a jelenlegi beosztásból kiszakított szórványok és leányegyházak új beosztásukban nem kerülnek rosszabb helyzetbe. Ez történnék, ha az előadó úr elgondolása szerint Kondorfa, Őriinagyarósd szórványokat, Viszák leány egy házat Szentgotthárd központtál alakítandó szórványegyházhoz csatolnók. Ilyen hátrányos beosztást és céltalan áldozatot még egy új anyaegyház létesítése kedvéért sem szabad megcselekedni. A helyes megoldási lehetőséget — Isten segítségével — bizonyára megtalálja egyházmegyei közgyűlésünk. Kellő előkészítéssel és a megfelelő alkalmas idő felismerésévieil több új anyaegyház is létesíthető nálunk, aminek megvalósítása nekem is szívügyem. A szórványrevizió tárgysorozatunkon szerepet. Itt jegyzem fel zalaegerszegi híveink dicséretes áldozatkészségét és felújított ama régi kálvinista szép szokását, hogy arra érdemes és rászoruló középiskolás gyermekeket segítenek taníttatni. A mult évben i* lehetővé tették Nagy Imre kustánszegi polgárista fiú tanulását azzal, hogy sorkaszttal étkeztették, Piff István helybeli fiút pedig tandíj- és könyvsegéllyel támogatták. Kedvejs kötelességemnek tartom, hogy e