A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. november, 1940. augusztus

— 21 — SEGÉDLELKÉSZEK ELHELYEZÉSE. Mult évi november 20-án tartott rendkívüli közgyűlésünk óla: P-öőr József tovább is zalaegerszegi szórványgondozó segédlelkész; Szíj Rezső továbbra iis sárvári missziói segédlelkész; Bolla Vince körmendi segédlelkész 1939 október 31-ig, -ez időtől folyó évi március 31-ig, az új lelkipásztor beiktatásáig helyetteslelkész, .április 1. óta ugyanott segédlelkész. Fejes László továbbra is segédlelkész Nagyrákoson folyó évi március 31-ig, .április 1-től június 2-áig, Pais Sándor beiktatásáig, Bar-abásszegen helyettesleikész, ez időtől újból .nagyrákosi segédlelkész. Pais Sándor tovább is kőszegi missziói segédlelkész fiolyó évi április 30-ig, június 2-án Barabásszegen elfoglalja rendes lelkészi * állását. Folyó évi május 1-ién püspöki rendelkezéssel kőszegi missziói segédlelkész Farkas Sándor lett, ki -előbb Nagykanizsán teljesített szolgálatot. A segédlelkész elhelyezésre vonatkozó intézkedésem szíves tudómásui vételét kiérem. HIT- ÉS ERKÖLCSI ÉLET. Megvizsgáltam május hó folyamán 13 anya-, 12 leány- és -a segédl-elk-ésszel bíró kőszegi, sárvári fiókegyházakat. Segítségemre v-olt Vörös Lajos egyházmegyei jegyző úr, a fiókegyházakat pedig Kovács Gyula egyházmegyei gond-n-ok úr is kitüntette látogatásával. Lelkipásztoraink -az istentiszteleteket szorgalmasan megtartják. Hitéletben hanyatlást, visszaesést rem tapasztaltam. Inkább egyes helyekém fejlődést láttam. Általában mindenütt rend és békesség van. A íhitélet fejlődésére feltétlenül szükséges bei-hivatalnokok és hívek közötti 'egyetértés csupán az ispánki leányegyházban hiányzik, mellyel ma bíróságunk foglalkozik, más helyen megvan. Őrségben a vasárnapi templomok általában — legyünk csak őszinték — csekély népességűek. Legjobban városi gyülekezeteinkben, m-ajd Rábám,el-léken: Körmenden és Egyházaspádóoon látogatják' a templomot. De az üdvtörténeti ünnepeken Őrség népié is mindenütt zsúfolásig tölti a templomokat. Tavaszi ünnepeken nem -egyszer szűknek bizonyulnak. Megtelnek ,a leányegyházak és szórványközpontok istentiszteleti helyei is, hová évenként néhány igehirdetésre kiszállnak a lelkészek. Kötelességem megmondani, hogy vannak helyek, hol a presbitérium tagjai esküj-öktől eltérőleg a templomlátogatásra, az úrvacsorávali élésre bizony silány példát mutatnak: nem előlj-árn-ak, csak hátul kullognak. Ezek nem példaképei a nyájnak, de rombolói. Figyelmeztetnünk kell őket komolyan, ráhatással, buzdítással, hogy változzanak meg. Én, mint az -egyházmegye őrálló ja, e helyről azt üzemem ezeknek, hogy a presbiter előljáró és vezér legyen (I. Krón. 11. 6.), ki — mint'Pál apostol mondja — köteles az egész törvényt megtartani (Gat. 5. 3.) és önmagát mindenben példaképül adími. (Tit. 2. 7.) Ha ezt nem tudja, vagy nem hajlandó vállalni, akkor tegye le tisztségét és helyét adj-a át méltóbb embernek, ki alkalrpas -a szolgálatra. (II. Tim. 4. 11.) Több helyen, hol -ezt -a helyi viszonyok megengedik', bevezették'