A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július
— 5 -tosabb eseményeinek felemlítése mellett foglalkozzunk mint egyházmegyénk gyülekezeteinek képviselői azoknak lelki és anyagi kérdéseivel. Az ezekről való kép megrajzolása, illetőleg a jelentés előterjesztése egyházi törvényünk értelmében közelebbről az én feladatom. Mielőtt azonban ehhez kezdenék, mig egyrészről nem mulaszthatom el kifejezni mélységes hálámat a gondviselő jó Isten iránt a megtartásért.-másfelől közgyűlésünk alkotó tagjait is szívből jövő meleg üdvözléssel köszöntöm, kérve szives figyelmüket. Azt hiszem mélyen tisztelt közgyűlés, hogy amikor a mult év nevezetesebb eseményeit akarjuk megjelölni, nem mellőzhetjük hallgatással azokat a viszásságokat, ellenléteket, melyek hazánkon kivül, különösen a nagyobb nemzetek körében oly gyakran jelentkeztek és forrásául szolgálhattak volna egy-egy nagyobb összeütközés, egyszóval háború kitörésének. Ezekkel szemben kedves magyar hazánk a semlegesség alapján állott, mintegy a béke szigete gyanánt szerepelt. Az igazságos lste.i azonban az elmúlt év folyamán hazánkat nagy ajándékban is részesítette. Hazánk iránt baráti jóindulattal viseltető két nagy nemzet: az olasz és német vezéreinek támogatásával, melyhez azután-ha nem is nagy kedvvel a francia és angol is hozzájárult-visszanyerte a Felvidéket a mult évi november hó első napjaiban, majd a folyó év március havának közepén pedig a Kárpátálját is a hűséges magyar érzésű ruszinokkal. A Felvidék visszacsatolása magyar református egyházunkat vallási szempontból is nagy mértékben érdekli, amennyiben több egyházmegye került vissza a dunántúli, tiszáninneni és tiszántúli kerületekben, Egyházkerületünk két nagy egyházmegyével, a komáromival és barsival bővült, sőt a drégelypalánki is pár egyházközséggel gyarapodott. A Felvidék visszacsatolása lett aztán inditó oka annak is, hogy egyetemes konventünk elnöksége már március elsejére kérte az engedélyt a Főinéltóságu Kormányzó úrtól arra, hogy az újra alakult zsinat összeülhessen a Felvidék egy részének visszacsatolásával előállott egyházjogi kérdések rendezése céljából. Ami meg is történt Egyetemes magyar református egyházunk körében előfordult két nevezetesebb eseményt említek fel még ezenkívül. Egyik ezek közül a magyar reformátusok világgyülése, mely aug. 23-án kezdődött s mely alkalommal dr. Balogh Jenő kerületünk főgondnoka és konventi elnök az ország valamennyi reformátusa nevében üdvözölte a jelenvoltakat, A másik az Országos Református Lelkészegyesület debreceni gyűlése volt, melyen egyházkerületünkből is többen részt vettek. A személyhez fűződő események közül pedig nem mulaszthatom el felemlíteni azt a főpásztori változást, mely a mult év második felében a tiszántúli egyházkerületben történt meg. Az elhunyt főpásztor Makláry Károly utódjául ugyanis, akiről mult évi közgyűlésünkön emlékeztünk meg, az egyházkerület a jeles tudóst, volt egyetemi tanárt dr. Révész Imrét választotta