A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

— 19 -János, Pataky László, Gaál Dénes lelkészek és Szíj Rezsó s. lelkész, Soó* Gyula ny. igazgató-tanitó, dr. Fekete Imre tanácsbiró, mint érdeklődők. Elnök üdvözölve a megjelenteket, a gyűlést megnyitja. Jegyzőkönyv vezetésére Kovács Elek körlelkészt, hitelesítésére Székely Józsefet és Kerecsényi Józsefet kéri fel. Tanügyi jelentését a következőkben terjeszti elő: Nagytiszteletü és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés 1 Mielőtt beszámoló jelentésemet megkezdeném, hálaadással borulok le gondviselő Istenünk és az Ő Szenlfia, Jézusunk előtt, hogy megtartó kegyelmét egy éven át újból közölte a mi gyülekezeteink veteményes kertjeivel: iskoláinkkal. Ha kegyelmét, melyet meghálálni soha nem tudunk, nem adta volna, ki tudja, mi történ! volna velünk, micssda csapások, veszteségek és leküzdhetetlen próbatételek akadályozták volna gyermekeinket és nevelő munkásainkat a cél elérésében. E kegyelem birtokában azonban simán, fennakadás nélkül, sőt eredményesen folyt egyházmegyénk iskoláiban a jövendőt formáló és biztosító áldott munka. Ennek a tudatában igy kiáltok fel: Soli Deo Gloria! Tanítói karunk: nik és férfiak egyaránt-multjához és jóhirnevéhez méltóan szorgalmasan, lelkesen, szivében anyaszentegyháza égő szeretetével dolgozott, nemegyszer önmagát emésztve, sokat fáradott, hogy nemes, magasztos hivatását: igaz református keresztyén híveket formáló és nemzetnevelő munkáját maradéktalanul teljesítse, elvégezhesse. De nemcsak a tanteremben folyt a I.Ikes tevékenység, hanem azonkívül is: belmissziói, egyesületi, iskolánkivüli és társadalmi munkából is kivették a részüket. Ezért az örömmel és csüggedés nélkül végzett munkáért illesse hálás szivünk meleg elismerése. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden iskolában teljes volt az eredmény a tanítás és nevelés, de különösen a vallásos nevelés munkájában, hogy hiányosság, fogyatékosság egyáltalán sehol nem volt. Bizony volt. Ezen nincs mit csodálkozni. Hiszen annyi adottsággal, nem várt, szinte leküzdhetetlen akadállyal kell annak a nevelőmunkásnak megküzdeni, hogy a legjobb tanítói felkészültségnél is maradnak hiányok. De jelenti a hivatásérzetből és szeretetből fakadó erőfeszítést, mely emberileg megközelíti, sőt el is éri a tantervi célt, az eredmény maximumát. Ilyen szemszögből hallgattam, mint résztvevő a vizsgálatokat és bíráltam el a hozzám beküldött vizsgálati jegyzőkönyvekel. Mint minden embernek, ugy tanítóink lelki adottsága, vallásossága is különböző. Egyik példájával, jézusi lelkülettel szinte megragadja a gyermeki lelket és alakítja, mint a puha viaszt, formálja jó irányba, hogy hitében erőssé, szenvedésében türővé tegye. A legelvontabb tárgyat is megeleveníti lelkével, kedvessé, vonzóvá teszi vallásos vezető gondolatával annyira, hogy