A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. december, 1938. január, 1938. július

— 36 Vörös Lajos, Szűcs László, Gombos István, Kovács Elek, Bódás János lelkipásztorok és Barsy Miklós szombathelyi hitoktató. Elnök a gyűlést megnyitja és a jegyzökönyv vezetésére Bódás Jánost, hitelesítésre Somogyi Gyulát és Barsy Miklóst kéri fel. 1. Esperes-elnök szeretettel üdvözli B. Major János orci-i lelkipásztort és felkéri „Lehefséges-e hivő bibliai tudomány?" c. előadásának megtartására. Az előadó ebben a Sipos István és Kállay Kálmán között felmerült tudományos vitával foglalkozik. Elitéli a hitetlen bibliai kritika rombolását, a teljes irás Istentől ihletettsége mellett száll sikra s tudományosan is igyekszik igazolni hitvallásaink ezértelmü felfogását. Bizonyítja a Pentateuchos mózesi eredetét. Ismerteti Sipos és Kállay álláspontját. Szerinte ez a vita a bibliát a vádlottak padjára juttatta. Hangoztatja, hogy az egyháznak döntenie kell a biblia mellett, amig késő nem lesz. Bódás János tudományos szempontból nem szói a kérdéshez, ellenben hangsúlyozza, hogy számára az Ige Istennek hatalma s az Igéről a Szent Lélek bizonyságot tesz. Az írás hitetlen kritikája az igazi hivő hitet bár nem rombolja le, mégis az egyházi lapokban való nyilvános vita káros, romboló, ezért ezt el kell némítani. Nem engedhetjük a biblia tekikmtélyéí lerontani. Ragaszkodnunk kell hitvallásos felfogásunkhoz és ki kell küszöbölnünk az egyházból a negativ theologusokat és negativ theologiát. Fel kell kérni az egyház felsőbb hatóságait, hogy vegyék elejét a botránkoztató és hitet romboló tanításoknak, amelyek egyházi ludományos katedráról hangzanak el. A lelkészértekezlet a következő határozati javaslatot terjeszti az egyhm.-i közgyűlés elé: Határozati javaslat. Az őrségi egyházmegyei lelkészértekezlet Dr. Sipos István: A Pentateuchos mózesi szerzősége, valamint A Református theologia védelme c. müvének, továbbá Dr. Kállay Kálmán az előbbi müvét boncoló bírálatának tárgyalása alkalmából foglalkozván a bibliai tudomány alapelveivel, aggodalommal látja, hogy a debreceni egyetem református hittudományi karán az ószövetségi tudományok tanszékén működő professzor tudományos alapelvei kiáltó ellentétben állanak ugy a bibliának és a II. Helvét Hitvallásnak a biblia isteni tekintélyéről szóló alapvető tanításaival, mint egyházi törvényünk tételes rendelkezéseivel (I. t. c. 2. §.) és alkalmasak arra, hogy a theologiai hallgatók, de általuk mint leendő lelkészek által a gondjaikra bízott gyülekezetek hitbeli meggyőződését is is károsan befolyásolják. Lelkészértekezlet meggyőződése szerint a református felfogással nem egyeztethetők össze Kállay Kálmánnak ilyen megállapításai: „Számomra nem lehet önbizonyság a biblia egyetlen állítása sem. (Igazság és Élet 1937. febr. sz. 55. o.) A tudóst vizsgálódásainál semmi sem kötheti meg. Még a