A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. december, 1938. január, 1938. július

— 10 Ami ezekkel az elszomorító jelenségekkel szemben kedves magyar hazánk mai helyzetét illeti, eltekintve az itt-ott jelentkező, anyagi bajoktól és társadalmi, inkább helyi, kisebb ellentétektől, hazánk a béke és nyugalom szigetének mondható. Nagyobb mozgalmat, érdeklődést keltő esemény egy éven belül nem fordult elő más, mint a nemrég végbement kormányváltozás, de ez is megnyugvást keltett, mert az új kormány is folytatja az elődje által elkezdett épitő, bajokat gyógyító irányzatot. Személyekhez kapcsolódva azonban nem lehet két fontos hazai eseményt elhallgatnom, melyeknek mindegyike a legmélyebb tiszteletnek és hazafias felbuzdulásnak a forrása. Egyik ezek közül az első koronás főnek első István királynak emlékezete, kinek halála 900 éves évfordulóját ez évben ünnepli kegyelettel az egész magyar nemzet, mint aki őseinket, a pogány magyarokat jövő fennmaradhatásuk szilárd alapjául a keresztyénségbe bevezette. Ebben az emlékezésben, melyhez hazánk hosszabb idő óta készülődik, önként érthetőleg mi református keresztyének is hitvallásunk szellemében, őszinte hazafias felbuzdulással veszünk részt. Indítványozom, bár tárgysorozatunkból tévedésből kimaradt, hogy ez évforduló emlékét külön pontban örökítsük meg jegyzőkönyvünkben is. A másik, személyhez kapcsolódó fontos eseménye hazánknak csak a közelmúltban, junius 28-án történt, amikor hazánk fennkölt lelkű Kormányzója Nagybányai vitéz Horthy Miklós életének 70. évéi betöltötte, amikor és azóta is a kormánytól kezdve a társadalomnak minden rétege és alakulata igyekezett kifejezni őszinte örömét, alattvalói hódolatát és legjobb kivánalait. és méltán, hisz ő volt az, aki a világháború reánk nézve szerencsétlen befejeződése és a kommunizmus rombolásai után hazánkat mondhatni a sir szélén megmentette és bőlcseségével, tettre készségével a boldogulás és gyógyulás útjára vezette. Indítványozom tehát, hogy csatlakozzunk mi is az ő előtte lelkes örömmel hódolók, üdvözlők seregéhez. Egyetemes református egyházunknak egy év lefolyása alatt történt s bennünket is érdeklő egyik fontos eseménye volt az Országos Református Presbiteri Szövetségnek Székesfehérváron aug. hó 29-én tartott VII. Kongresszusa, melyen egyházmegyénk is képviselve volt egyes gyülekezeteink küldöttei által. A seregszemle s a kongresszuson elhangzott előadások tagadhatatlanul felemelő, buzdító hatást váltottak ki a jelenvoltakban. Másik kiemelkedő eseménye volt egyetemes egyházunknak a rnult évi december 7-ikére összehívott zsinat, melynek munkája két új törvénycikket alkotott. Egyik a X., mely a magyarországi református és evangélikus egyház közigazgatási és vagyoni vitás kérdéseinek eldöntésére külön bíróság szervezéséről szól. A másik a XI-ik t. c. a Magyarország Kormányzója által 1933 évi október 31-én jóváhagyott és megerősített egyházi törvények kiegészítéséről és módosításáról szól és pedig főleg a II, V, VI és IX törvénycikkek azok, melyekben módosítások történtek.