A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

e — 40 — 2.) Tantó István körmendi tanitó tartotta most meg gyakorlati tanítását. III. IV. osztályos növendékekkel beszédérfelemgyakorlati anyagot tárgyalt. A kis búzaszem „panaszán" keresztül (régen az uralkodók kincs gyanánt őrizték, mint drága ékszert) az egyszerű földmives emberekre, azoknak alapvető fontosságú, sok veszélynek kitett (idei árviz is) munkájára, megbecsülésére, érte való imádkozásra irányította, készitgette a gyermek lelkeket. Ezzel a végső céllal vezetve a tanítást: a kis búzaszemben a csodálatos életet látva : vissza az Isten hatalmának látásához; a kis búzában is adott, kapzsiságot kiölő, világot jóváformáló tanításhoz. Az idő rövidsége miatt elnök a hozzászólások mellőzését kérte s közgyűlés nevében köszönetet mondott a tanításért, egyben örömének adott kifejezést, hogy Tantó Istvánt nagy betegsége után e tanitás végzésére rásegítette Isten. 3.) Székely József elnök felolvassa az évi jelentési. A bevezetésben megrajzolja az oktatásügy helyzetét. Reá mutat a kultúrfölény igazi lényegére : a nép szélesebb tömegeinek kiművelésére. A tisztán gazdasági vonatkozások is ezt követelik. A magasaab rendű, eredményesebb tanítói munka végzésének óhaját igy fejezi ki: visszaadni a tanítót hivatásának; biztosítani a lehetőséget a jobb munkához, mert mindegyiknek fáj a kevesebb eredmény (túlzsúfoltság, osztatlan isk.). De fáj a nem egyenlő elbánás is. Értékelő, szép emlékezéssel szólt a legtöbbet alkotó magyar kultuszminiszter, gróf Klebelsberg Kunó, 1932. októberében s gróf Apponyi Albert, a nemzetközi vonatkozásban is a legtisztelőbb becsüléstől körülvett magyar külpolitikus, szónok 1933. február 9.-én történt elhunytáról. Hosszabban emlékezett meg arról a gyászról, amely a veszteség közelségének reánkborulásával oly megrendítően ért bennünket: id. Szűcs László őrségi ny. esperes, kormánytanácsos, 1933. április 2.-án történt haláláról. A nehéz szenvedés után bekövetkezett, halált szomorúbbá tette a nagy hűséggel szeretett hitvesnek alig kát hét előtti elhunyta. Hűen fejezte ki a megemlékezés az Ő értékét: hazájáért, egyházáért, tanügyünkért nemes szívvel, békességre igyekvő lélekkel való odaadó szolgálását s mint irányitónak: bölcsen kormányzását. Néma magunkbaszállással áldoztunk — jegyzőkönyvben is megörökíteni határozott-emlékének s miként sirja mellett, most is örök nyugalmat kérünk neki, hátramaradottainak pedig vigasztalást. A szomorú eseményekről való megemlékezés után jókivánó örömmel üdvözli Elnök jelentésében Szabó István veleméri ig. kartársunkat működése 25 évének betöltése alkalmával. A példás szorgalmú, egyházi és iskolai munkájában elmélyülő érzésekkel dolgozó kartársunk további munkásságára és szeretteire Istennek sok áldását, őriző kegyelmét kérjük mindnyájan.