A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 18 — szívélyesen üdvözölve, a gyűlést megnyitja. Jegyzőkönyv hitelesítésére Vörös Lajos és Székely József, jegyző­könyv vezetésére Imre Sándor bizottsági tagokat kéri fel. 1.) Beterjeszti az elmúlt 1932-33. tanévről szóló jelentését amint következik: Nagytiszteletü'és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! Egyházmegyénk 1932-33 tanévi állapotáról részint személyes ta­pasztalatom, részint a körfelügyelőségektő! hozzám beérkezett jelentések és vizsgálati jegyzőkönyvek alapján az alábbiakat jelenthetem: Körfelügyelői látogatás kanonika vizitációval karöltve folyó évi május 8-junius 8-ig tartatott megszakításokkal. Tanítóink — általánosságban — hivatásuk magaslatán állanak. Nagy szorgalommal és vallásunk iránt igaz szeretettel dolgoztak az Anya­szentegyház veteményes kertjében, hogy a hajlékony, gyenge emberpalánták­ból értelmes embereket, Jézusi jellemeket, öntudatos, egyházunkat megbecsülő, sőt szerető ref. keresztyéneket, a hazának pedig igaz hazafiakat neveljenek. Istenes cél, fenséges feladat. Az eredmény minden fáradságot megér. Aki ebben a munkában találtatik hűnek, a jól végzett kötelesség adta nyugodt lelkiismeret mellett megkapja feljebbvalói megbecsülését, megkapja a legna­gyobb jutalmat: Istennek helybenhagyását. A mult tanévi örvendetes színvonal megmaradt. Ha egy-két helyen — mint a részletes jelentésből látni fogjuk — volt is talán az eredményben csökkenés, de ugyanakkor a másik helyen, emelkedés tapasztalható. Ez egé­szen természetes jelenség az iskolák életében, mely az átlagos szinvonalat nem befolyásolhatja. Tudjuk, hogy bizottságunk az előző évben nem volt megelégedve a kerkáskáDolnai és kerkanémetfalui iskolákkal. Körvizsgálók mindkét helyről örvendetes javulást jelentenek. Az utóbbi helyen annyira nagymérvű volt a javulás, hogy ez a tanitó magas minősítésében is kifejezésre jutott. De hala­dást mutatnak a szenfgyörgyvölgyi nagyobb, senyeházi kisebb és a nagyrá­kosi iskolák is. Csökkenés a barabásszegi és a pusztarádóci iskolákban van. Itt emiitjük meg, hogy az iskolavizsgáló bizottság a pusztarádóci iskola belső értékének hanyatlását és a senyeházai nagyobb iskola ugyane­zen értékének a tavalyi szinten maradását, helyesebben nem javulását azzal indokolja, hogy előbbi helyen a tanitó nem kapja rendesen helyi javadalmát, utóbbi helyen pedig túlmagas értékelés miatt kevés államsegélyt kapván, mostoha anyagi körülmények között van. Ezáltal mindkét tanitó kedvét ve­szíti. Egyik sem állhat meg. Mert nem szabad, hogy ilyenek csökkentsék a tanitó munkakedvét. Ez igy volna, — akkor —• néhány kivétellel — az ösz­szes iskolákban hanyatlásról kellene beszélnünk. Hála Isten, nem igy van.

Next

/
Thumbnails
Contents