A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 9 — lattal jelentem, hogy a testvér evangélikus gyülekezettől elválása folytán napirendre került anyagi kérdések elintézése hosszabban folytatott tárgyalások után sem sikerülvén, ottani gyülekezetünk birói útra vitte az ügyet, attól várván követelése jogos, vagy jogtalan voltának megállapítását. Fájó érzéssel hozom továbbá a közgyűlés tudomására, hogy Egyházasrádócon gyülekezetünk másodtanítói állását a közoktatási miniszter űr beszüntetni kívánja, illetőleg az államsegélyt folyó évi július 1-től kezdődőleg ettől az állástól megvonja, mivel a nővendekek létszáma ezidőszerint nem érte el a törvényben előirt 3Q-at. A gyülekezet, hogy a Il-od tanítói állást továbbra is fenntarthassa, mivel a növendékek száma ismét emelkedhetik, ügy óhajt e váratlanul bekövetkezett bajon segíteni, hogy megkereste a helybeli róm. kath. hitközséget, melynek iskolájában viszont már a 3-dik állást kellene megszervezni, nem lenne-e hajlandó növendékeiből a ref. iskolának bizonyos létszámot átadni és mivel erre késznek is mutatkozott, ilyen értelmű felterjesztés intéztetett a közoktatásügyi miniszter úrhoz, melyre azonban még eddig nem érkezett válasz, illetve nem történt intézkedés. Ezzel szemben örömmel jelentem, hogy kisrákosi leányegyházunknak sikerült a II-odik tanítói állást államsegéllyel felállítani, mely már be is töltetett. Kerkanémetfaluban a lelkészlakás pár év óta húzódó ügye végre megoldást nyert. Az új lelkészlakás folyó év nyarán teljesen felépül. Szalafön a már nagyon is elhanyagolt állapotban volt lelkészlakás ugyancsak ez idő szerint alapos renoválásban, illetve átépítésben részesül. A barabásszegi lelkészlakást új tetővel látták el, mig Molnaszecsődön a tanítói lakáson végeztek nagyobb javításokat. Szentgyörgyvölgyön az iskolánál hivatalosan is kifogásolt hiányok pótlása szintén folyamatban van. Látható ezekből, hogy gyülekezeteink a kényszer előtt meghajolva, ma is hoznak e téren áldozatokat, bár sajnosan tapasztalható, hogy a hivek anyagi helyzetének nagymérvű leromlása miatt minden gyülekezetünk mondhatni kivétel nélkül küzd az anyagi nehézségekkel. Annál fájóbb, hogy ezzel szemben az államsegélyezés mértékének növekedését nem tapasztalhatjuk. Sőt mig tanítói nyugdíjjárulékul a békebelinek ötszörösét fizetik az iskolafenntartó gyülekezetek, kevés kivételtől eltekintve, ahol ezt a polgári község vállalta magára: addig tandíjkárpótlás és adócsökkentési segélyül alig felét élvezhetik a békebeli összegnek. Méltán fokozhatja az elkedvetlene

r dést, sőt elkeseredést az is, hogy a tanügy buzgó munkásai a tanítók, kik legnagyobb számban falusi iskolákban működnek és díjlevelük szerint terménybei i járandóságokat is kapnak, ezek túlmagas értékelése miatt fizetéscsökkenést szenvednek, akik pedig még kántori teendőket is végeznek, a kántori díjnak a tanítói fizetésbe beszámítása folytán kétszeresen is káro,sodnak. Az nem lehet vigasztaló rájuk nézve, hogy a lelkészeket szintén! veszteségek érik, egyrészről a terménybeli járandóságok magasan felszá-