A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. augusztus

— 5 — nélkiil a fölött, hogy Isten különös kegyelme és gondviselése hazánk élére a világháború borzalmai és a forradalmak rombolásai után olyan férfit állított, mint nagybányai Vitéz Horthy Miklós kormányzó úr Főméltósága, aki nemzetünk hajóját mondhatni az örvény széléről rántotta vissza és vezette a megszilárdulás útjára, sőt azóta is, immár 10 éve mult, nagy bölcsességgel és eréllyel munkálkodik a haza, a nemzet boldogulásán. Azt hiszem, méltó és illő, hogy a 10 éves évfordulóról közgyűlésünk is megemlékezvén, egyúttal a Főméltóságu kormányzó úr iránt érzett legmélyebb tiszteletünknek és hódolatunknak Isten iránt érzett hálával jegyzőkönyvünkben és a Kormányzó úrhoz intézett távirattal is kifejezést adjunk, Isten gazdag áldását kérve életére és további kormányzói működésére. Áttérve most már egyházi életünkre, nem lehet hallgatással mellőznöm azt a hatalmas munkát, melyet egyetemes református egyházunk zsinata ebben az évben egyházi törvényünk egyik legfontosabb szakaszának, az Egyházalkotmányról szóló I. t.-cikknek revizionális letárgyalásával végzett. Reméljük, hogy a nagy előkészítéssel, bölcs megfontolással és helyesebb elrendezéssel összeállított törvénycikk az eddiginél is szilárdabb alapot biztosít egyházunknak és még pontosabban, világosabban jelöli meg a követendő irányelveket az egyház igazgatásában, kormányzásában. Még tárgyalásra váró két fontos törvénycikk javaslataival, melyek egyike az egyházi adóról, másika a közalapról szól, mai közgyűlésünk is fog foglalkozni. Hozzánk közelebb, egyházkerületünk köréből is méltó örömmel és büszkeséggel kell felemlítenem két, különös figyelmet és megemlékezést érdemlő, örvendetes eseményt és pedig egyiket kerületünk főpásztorával, dr. Antal Géza püspök úr Őméltóságával kapcsolatban. Ugyanis szeretett püspökünket, mint egyetemes egyházunknak külföldön is széles körben ismert és nagyrabecsült egyik kimagasló vezérférfiát, miután már előbb a mult évben a debreceni Tisza István Tudományegyetem tiszteletbeli theológiai doktori cimmel tüntette ki, a közel múltban Pápa városa díszpolgárává, a PetőfiTársaság pedig tiszteletbeli tagjává választotta meg. Azt hiszem, csak elmaradhatatlan, kedves kötelességet teljesítünk azzal, ha Püspök úr Őméltóságának eme kitüntetései felett őszinte örömünknek jegyzökönyvünkben kifejezést adunk, de egyúttal őt erről jegyzőkönyvi kivonatban is értesítjük, Isten legteljesebb áldását kérve életére és munkálkodására. Ezzel kapcsolatban a legmélyebb tisztelet hangján kell szólanom egy másik kitüntetésről is, mely egyházkerületi elnökségünk nagyérdemű világi tagját: nagyméltóságú dr. Balogh Jenő nyug. igazságügyminiszter, főgondnok urat érte az által, hogy ugyancsak a debreceni Gróf Tisza István Tudományegyetem bölcsészeti kara szintén a mult évben őt is tiszteletbeli doktoirá avatta. Úgy vélem, csak kötelességünket teljesítjük és nemesebb gondolkozásunkról teszünk bizonyságot, ha Önagyméltóságát is e kitüntetésért legőszintébb szeretettel, ragaszkodással üdvözöljük és ennek nemcsak jegyzőköny-