A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július, 1929. november

— 26 — hatatlan meggyőződése az, hogy ha van szükség református iskolákra, ami kétségbe nem vonható, akkor, ha az elszintelenedés veszélyének nem akarjuk kitenni őket, saját tantervüknek is kell lenniök. Régi iskoláink példái is azt mutatják, hogy akkor voltak azok igazán református iskolák, amikor kizárólag a maguk célkitűzéseinek alapján állottak. 20. Hivatkozással az egyetemes konvent 296/1929. szám alatti határozatára, a tanügyi bizottság az egyházmegyei közgyűlés útján azzal a kérelemmel fordul az egyházkerülethez, hogy minden erejével hasson közre * avégből, hogy az egyetemes református egyház tankönyvkiadványainak az ára úgy kulturpaedagógiai, mint szociális tekintetből minden nyerészkedési — még ha jótékonyság ürügye volna is a cél — és merkantil érdekek kizárásával, egyedül csak református egyházunk érdekeit és jó nevét tekintve, a lehető legalacsonyabban és oly összegben legyenek megállapítva, melyek minden más kiadvánnyal szemben is megállják a versenyt, nem feledkezvén meg azoknak külső és belső kiállításáról sem. Lehetetlen dolognak tartjuk ugyanis azt, hogy református magyar egyházunk, melynek a kulturáért a múltban hozott áldozatai tagadhatatlanok s szinte felbecsülhetetlenek, legyen éppen az, amelynek újabb kiadványai külső és belső tartalomban a legsilányabbak és mégis megfizethetetlenek. Népünk csak úgy lesz nagy és kulturával telített, ha annak forrásaihoz hozzá is engedjük s nem tesszük számára lehetetlenné a hozzájárulás eszközeinek a megszerzését. 21. Tanügyi bizottság egyik körvizsgáló bizottság indítványa alapján utasítani kéri valamennyi iskolánknak a tanítóját, hogy gyermekeiket szoktassák helyes, magyaros s közhasználat által szentesített köszöntési formákra s iskoláikból minden divatos hóbortot száműzzenek. Bent az iskolateremben bárkit is csak egyszerű felállással, más nyilvános helyen és a magánérintkezésben mindenkit a régi