A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. június

— 14 — bátorság, mely a beiratási díjaknak a viszonyokhoz mért megállapításával a könyvtárak ügyét előbbre vinni törekedett volna. Pedig a régebben beszerzett könyvek szakadoznak már s újabbakat sem volna felesleges beszerezni. Erészben Kerczán próbakezdeményezést tettünk, hogy a régi 50 fillérek helyett fizessen minden gyermek annyi beiratásdíjat, amennyit épen akar. Az első évi eredmény 749 korona volt. Nem sok, de elég ahhoz, hogy ném* pótlásra lehessen gondolni, s hisszük, hogy a megkezdett úton sikerül a célt megközelítenünk. A tanév kiterjesztése s az új iskolalátogatási törvénynek az életbe átvitele, mint már jelentésem kezdetén fölemlítettem, minden baj nélkül, szinte észrevétel nélkül sikerült. Tanítóink, iskolai elöljáróságaink megtették kötelességüket s az eredmény, mint hisszük, református népiskolai ügyünk erőteljes ellendülése leend. S ha közigazgatási hatóságaink is nem csupán hatalmi szóval, hanem megértéssel, a magyar kultúra iránti szeretettel s őszinte odaadással jönnek majd segítségünkre, az óhajtva várt szebb jövő akkor fog majd igazán bekövetkezni. Ismétlő-iskoláink is, már amint a körülmények engedték, igyekeztek megfelelő működést kifejteni. Itt azonban nehezebb a helyzet, n.ert, mint előző jelentéseimben is kiemeltem, ez az az iskolatypus, amellyel az élet csak igen nehezen tud megbarátkozni. A haladás azonban el nem tagadható. Ez évben már egyházmegyénkben a csütörtöki egész napos ismétlői tanítás volt bevezetve, aminek úgy a tanulmányi előhaladás, mint az iskolalátogatás L szempontjából kedvező hatása volt. Nálunk pl., ahol ennek az iskolának a legtöbb növendéke a cselédek sorából kerül ki, csak egy napi szabadságolásról lévén szó, a gazdák sokkal szivesebben engedték cselédeiket ismétlőbe, mint annak előtte két napon is hetenként. Viszont az iskola is egy teljes napot sokkal jobban ki tud használni, mint a korábbi két délutánt, kivált téli időben. * * * A nem felekezetünkben iskolákba járó református vallású növendékek vallásbeli tanítására vonatkozólag, bár az adatok gyűjtése most folyik, a szerzett felvilágosítások alapján jelentem, hogy mindenütt részesültek vallásos tanításban. Nagy baj azonban, hogy ez a tanítás, egyházmegyénk sajátságos helyzeténél fogva, csaknem kivétel nélkül az ág. h. ev. egyház vezetésével történik. Minden áron keresztülviendőnek tartanám, hogy ahol csak lehet, a vallástanítást református hitoktató végezze s csak végső szükség esetén vegyük igénybe az ág. h. ev. egyház minden elismerésre és hálára kötelező közreműködését. Mindenekfelett megszervezendőnek tartanám a szombathelyi és zalaegerszegi hitoktatói állomásokat, amely helyeken, hogy már régen megszervezett s hivatásuk magaslatán álló állomásaink nincsenek, egyházunknak, de tegyük hozzá, egyházi hatóságainknak is soha helyre nem hozható hibája. Az elmultakat azonban ma már hiába panaszoljuk. Elrepültek anél-