A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921. június

az, hogy egyik lelkész sem akarja gyülekezetét kisebbíteni, s ha mégis azt olvassuk csaknem valamennyi jelentésből, hogy a vasárnapi istenitiszteletek néptelenek, hogy az 1500—2000 lelket számláló gyülekezetekben 20—30-an jelennek meg a vasárnap délelőtti isteni tiszteleteken: ez nagyon elszomorító jelenség. E jelenség szomorú voltát csak az enyhíti némikópen, hogy az istenitiszteletek néptelensége még nem jelenti az egyházhoz való hűtlenséget, mit egyfelől bizonyít az, hogy nagyobb ünnepeken zsúfolva vannak templomaink és hogy az urvacsorával élők száma évről-évre emelkedik, de másfelől bizonyítja az is, hogy az egyházi adók rendesen befolynak, sőt az önkéntes adományok feltűnő módon megszaporodtak. E cimen egyházmegyénk térületén az elmúlt évben befolyt 122.604 korona. Ezelőtti időben 25—30 év alatt folyt be ekkora összeg. A pénz hatalma uralkodik a Lelkeken annyira, hogy az emberek egyrésze még az egyházhoz való ragaszkodását is nem hitbuzgósággal, a vallásos szertartások gyakorlásával, hanem pénzzel akarja kifejezni. A gazdasági munkáknak vasárnapokon való végzése is oly botrányosan elterjedt, hogy e tekintetben feltétlenül szükség lesz kormányintézkedésre, az erre vonatkozó javaslatot meg is teszi az őriszentpéteri presbitérium. E jelenségek igazolják, hogy a sziv és lélek vallásos ereje sorvad, az önzés kiölte a lelkekből a magasztosabb célokért, eszmékért való lelkesedést. Reánk vár a feladat, hogy megtörjük a vallás iránti közönyt, felrázzuk az alvó lelkiismeretet, bele plántáljuk a szivekbe az evangélium iránti szeretetet, őseinknek az egyházhoz való ragaszkodását. Mert nem elég, ha egyházunkért valami tessék-lássék szolgálatot teszünk, valami áldozatot hozunk, hanem az egyházunkhoz való ragaszkodásnak a vallás áldásainak felismerésében kell nyilvánulnia. Apostolokra, apostoli buzgóságra van tehát szükségünk, hogy népünknek a szomorú viszonyok által megzavart, s mondhatjuk önző gondolkodása az evangéliom erejével megtisztíttassák, érdeklődése az önzés sziik köréből a haza-, az emberszeretet, a jóság, az igazság útjára irányíttassék.