A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1919. október

3. Esperes tárgysorozat előtt köszönti a gyűlésben személyesen megjelent főt. Kapi Béla urat, a dunántúli ág. liitv. ev. egyházkerület püspökét s a szombathelyi egyesült protestáns gyülekezet lelkészét, aki válaszában az üdvözlést megköszönvén, kifejti, hogy örömmel jött közibénk, mert alkalma nyílott, hogy rokon- s testvéri érzésének szóval is kifejezést adhasson. Közgyűlés midőn a maga részéről is szívből köszönetet mond a kitüntető szives megjelenésért, Istennek áldását kéri főt. Püspök úr személyére és működésére. 4. Jelen ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére az elnökség Fülöp József és Kovács Gyula gyűlési tagokat kéri fel. Tudomásul szolgál. 5. Esperes felolvassa az elmúlt évről szóló alább következő jelentését: Nagytiszteletü és Nagyságos Egyházmegyei Közgyűlés! Mult évi közgyűlésünkön a következőket mondottam : „Mintha a tisztesség, a becsület, a tiszta erkölcs a súlyos betegek kórágyára került volna — annyira eláradt a lelketlen gonoszság az emberek küzött. Az emberiség hiénái virulnak, a tisztesség és becsület nyomorog, a lelketlen kapzsiság uralja a lelkeket. Mintha a társadalmi jórend akarna felborulni. A háborús hullámok az emberiség lelkében szunnyadó piszkot és szennyet partra vetik és a társadalom már szinte képtelen a sok piszkot eltakarítani." Szomorú, aggódó lélekkel mondottam ezeket és egy év lefolyása alatt normális emberi elme által el nem képzelhető borzalmasságok igazolták szomorú sejtelmeimet. Hatalomra jutás vágyától megtébolyodott Károlyi Miskák és elvetemült társaik rablók, orgyilkosok kezébe juttatták szegény magyar hazánk sorsát, akik, hogy szabadon tobzódhassanak, halált kiáltottak mindenre, ami őket undort keltő szándékaikban gátolhatta volna. Halált kiáltottak a becsületességre, a tisztaságra, minden hazafias érzésre. Halált kiáltottak a testvérszeretetet hirdető vallásra, a tiszta családi életre, a verejtékes munkával szerzett vagyonra. Ha vissza gondolunk a rémes négy hónapra, a zsoltáriró szavai jönnek ajkainkra : „Hogy a babiloni vizeknél ültünk, Ott mi nagy siralomban keseregtünk ... A nagy búnak s bánatnak miatta, Hegedűnket függesztettük fűzfákra." A legnagyobb dühvel fordultak a vallás és ennek szolgái ellen, mert érezték, hogy a vallás és a papság elpusztításával a legerősebb ellenfelet semmisítik meg. Hamar belátták, hogy az erős ellenféllel nyilt harcban nem fognak birni, ekkor elkezdték hazudozni, hogy a vallásnak nem ellenségei, de a vallástanítás tiltásával, az egyházi vagyon, az iskolák elrablásával, a lelkészek üldözésével