A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. június

— 5 — riség hiénái virulnak, a tisztesség és becsület nyomorog, a lelketlen kapzsiság uralja a lelkeket. Mintha a társadalmi jórend akarna felborulni. A háborús hullámok az emberiség lelkében szunnyadó összes piszkot és szennyet partra vetik és a társadalom már szinte képtelen a sok piszok eltakarítására. Tarts meg Uram, mert elveszünk! Ha valaha, úgy most van ideje annak, hogy Krisztus egyházának hivei munkához lássanak, mert sülyedőben van a tiszta erkölcs hajója. Sziklához hasonló erős hitre van szükségünk, hogy el ne tántorodjunk, meg ne gyengüljünk nemes munkánkban. Biztató reménységgel vártuk az 1917-ik esztendőt, mint a reformáció nógyszázados évfordulóját. Szinte reméltük, hogy ez az esztendő egyházunkra nézve egy boldogabb jövő fundamcntomát rakja le. Keményeinket lehervasztotta a háború vihara. Habár egyes gyülekezetek alapítványok létesítésével maradandó emléket állítottak is, de mégis elmondhatjuk, hogy a nevezetes évfordulónak még külső megünneplésében is akadályoztak bennünket a háborús viszonyok. Hogy a harctéren küzdő katonáink emlékezetében is felújítsuk a reformáció áldását, elnöktársammal egyetértve — üdvözlő levelet nyomattunk ki az egyházmegyei pénztár terhére, — ezen leveleket szétosztottuk a lelkész urak között, hogy a lelkész és gondnok aláírásával ellátva küldjék el a harctéren levő katonákhoz. Azok a könnyekig megható köszönő-levelek, melyek nemcsak hozzám, hanem lelkósztársaimhoz is érkeztek, igazolják, hogy a megemlékezés igen jólesett katonáinknak. Kérem az elnökség intézkedését jóváhagyni. Mint jubiláris évben összehivatott az országos református zsinat is, melyen mint a zsinatnak rendes tagjai — elnöktársammal együtt részt vettünk. Zsinatunk azonban az előkészületek hiánya miatt — a megalakuláson és a reformáció emlékünnepének megtartásán kiviil egyél) munkát nem végezhetett. Az egyházlátogatást ez évben nem tartottam meg, mert