A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. augusztus

Egyházmegyei gondnok gyűlést megnyitó beszéde. Nagy tiszteletű és Tek. Egyházmegyei Közgyűlés! Összejöttünk ebben a szomorú időben is, hogy egyházi törvényeinknek megfeleljünk és egyházmegyei gyűlésünket megtartsuk. Nehéz és szomorú időket élünk; csak az isteni gondviselésnek és vitéz hadseregünknek köszönhetjük, hogy ily túlnyomó számú sok ellenséggel szemben is meg tudtunk helyünkön állani; de nemcsak megállottunk, hanem vitéz katonáink halálfélelmet nem ismerve, sok veszély és nélkülözések között nyomról-nyomra mindig diadallal haladnak előre. Annyival is inkább elszomorító és megdöbbentő az, hogy mégis akadnak lelketlen egyének, kik hazaszeretetet, emberszeretetet nem ismernek, csakis öncéljukat szolgálják és elképzelhetetlen csalásokat követnek el és ezáltal hős katonáink úgyis súlyos és nehéz helyzetét még súlyosbítják. Tudjuk nagyon jól, hogy azáltal, hogy nem lett az előirt megfelelő ruházat szállítva, sok száz és ezer hős katonánk pusztult el. En ezeket, kik ezt cselekedték, nem közönséges csalóknak, de igenis rablógyilkosoknak tartom. Azért örömmel töltött el, midőn értésemre jutott, hogy a dunamelléki ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése határozatilag kimondotta rosszalását és megvetését ilyen egyének ellen. De örömmel tölt el az is, legalább tudomásom nincs róla, hogy református egyházunk tagjai között akadna ilyen elvetemedett csaló. De tisztelt Uraim! nem vezetett engem sohasem a felekezeti gyűlölet, nem vezet ma sem; meg vagyok róla győződve, de el is várom attól a hitfelekezettől, amelynek kebelében esetleg volna ilyen hazaáruló, velük szemben legmélyebb megvetésüket, utálatukat fejezik ki és undorral fordulnak