A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. augusztus

Háborús időben — a király születése napján — egyházmegyei közgyűlést megnyitó ima. Népeknek édes Atyja! Jóságos Istenünk. Szárnyat ölt lelkünk gondolatja, feléd repül ez ünnep reggelén; szivünk buzgó imádságban olvad össze Te veled, mert érezzük, hogy Te vagy a mi legjobb édes Atyánk. Minden a Te jóságodat és bölcsességedet dicséri. A sziv, mely óhajt, — az ész, mely vizsgál, — a lélek, mely érez — mind kiáltó tanúid Néked. Csoda dolgaid a természetben, — csodaműveid a kegyelem országában és a lelki világban mily fényben ragyogtatják a Te hatalmadat, jóságodat, bölcsességedet. Lelkünket valami csodás érzés veszi szárnyaira és száll... száll vele vissza a múltra s ott látjuk, hogy mindenkor velünk voltál, egyszer mint galamb, máskor mint turulmadár. A Te lelked vetett lángot egy nemzet lelkében, midőn megesküdtünk, hogy rabok többé nem leszünk és ez a láng felcsapott az égig és az egész világ csodálattal látja e nemzet hazaszeretetét, vitézségét. Bölcs és igaz Isten! A te bölcs törvényed az, hogy az ember az ő orcájának verejtékével egye az ő kenyerét; Te akartad, hogy az ember harcban álljon a világgal és úgy érdemelje ki a tökéletesedést. Bizonyára a Te akaratod az is, hogy az emberi lélek időnként a háborúk tüzében olvadjon meg — mint arany a tűzben, — hogy azután fényesebben tündököljön az, ami örök kincse az emberiségnek. Bizonyára a Te akaratodból lőn e most duló, világot rengető háború is, hogy az igazság elnyerje jutalmát, — a gonoszság, ármány s hitszegés elvegye méltó büntetését, Es mig az országok, nemzetek ifja virága kardok csattogása, ágyuk dörgése között vivja az élet-halál harcot, ime