A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. június

— 31 — Senki sem vonja kétségbe a tanítói kar azon jogát, hogy a megváltozott viszonyok folytán anyagi helyzetének javítására törekedjék ; e törekvésében azonban csak akkor számíthat a nagyközönség részéről rokonszenvre, ha — mint művelt osztályhoz illik — a küzdelem fegyvereit megválogatja és azt a nivót, melyen egy tanítónak úgy szellemileg, mint erkölcsileg állania kell, — más testületek sértegetéseivel le nem szállítja. Tisztelet, becsület tanítóink nagyrészének, akik ezt belátják és meg tudják válogatni a küzdelem fegyverét, mely illik és méltó a tanítói tekintélyhez! Sajnos azonban, hogy a fiatalabb és az állami képezdékből kikerült nemzedék között vannak olyanok, kik abban a téves nézetben vannak, hogyha ők más testületeket leszólnak, lekicsinylenck, azzal a maguk tekintélyét emelték és mint hősök tűnnek fel kartársaik előtt. Lapokból olvassuk, hogy nemcsak egyházmegyénk területén van így. Nyilt titok, hogy egyik-másik tanító, ki a ref. egyháztól kapja fizetését — valósággal agitál a vallásoktatás ellen; az őrségi tanítói kör múlt évi gyűlésén is ide célzott egyik tanító, midőn kijelentette, hogy „az ö tanítványai elszomorodnak, midőn vallást kell tanulniok". Egyházmegyénk tanítói körének e hó 14-én tartott gyűlésén a kör elnökének meghívása folytán öt lelkésztársammal — tehát egyházmegyénk lelkészeinek fele — megjelentünk és fájdalommal hallottuk ott a ref. egyházunknak királyi szentesítést nyert törvényein alapuló intézménye, szervezete elleni kirohanást. A körnek egyik tagja olyan indítványt tett, hogy miután a lelkészek elnöklete alatt álló iskolaszékek képtelenek hivatásuk teljesítésére és csak a tanítói tekintély lealacsonyítására alkalmasak — és ezt egyes nevekre való hivatkozással is igyekezett kiszínezni —, vonassék ki az iskola a mai iskolaszékek hatásköre alól és helyeztessék át a községi közigazgatásba. Sajnos, hogy az illető tanító nem volt képes felemelkedni oda, hogy belátta volna azt, miszerint ezen indítványa amilyen kivihetetlen, éppen olyan sértő. Faluhelyeken — különösen ott, hol a lakosság túlnyomólag egy felekezethez tartozik — az egyházi és községi elöljáróság között alig van valami különbség, legfeljebb annyi, hogy a lelkész mint