A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. január, 1910. július
- 40 — Ezen új állásommal járó kötelességeimet tehát a szeretet és a törvény által vezéreltetve hűséggel fogom teljesíteni. Azonban akitől a kötelesség teljesítését megvárjuk, attól nem lehet megvonni az őt megillető jogot; mert a jog és kötelesség elválaszthatatlanok egymástól; akinek van joga, annak van kötelessége is; akinek van kötelessége, annak van joga is. És ha az egyházmegye közönsége joggal megvárhatja tőlem azt, hogy az esperesi hivatallal járó kötelességeket hiven teljesítsem: akkor én is feljogosítva érzem magamat arra, hogy egyházmegyém minden tényező tagjától megvárhatom azt, hogy teljesítse kötelességét. És ha mindkét részről tisztelve lesz a jog és mindkét részről teljesítve lesz a kötelesség: akkor egyházmegyénk emelkedni fog valláserkölcsi, szellemi és anyagi erőben egyaránt, és viszhangozni fog lelkünkben az Urnák ama mondása: „ez a nép az, akit az én lelkem kedvel 1 1. Tudjuk azonban, Nagytiszteletü és Nagyságos Egyházmegyei Közgyűlés, hogy csak az igyekezet és a munka az emberé, de az áldás és előmenetel attól származik, ki a mulandó világ dolgait intézi. Amit egy ember keze építhet, az csak egy parányi homokszem abban a roppant alkotmányban, melynek szegletköve a Jézus Krisztus. És habár a buzgalom lángja hamvasztaná is el szivemet, — habár testemet a tűzre adnám is, tudom, hogy határ van vetve az emberi törekvéseknek. Aki csodákat akarna tenni, vagy aki másoktól várna csodákat — miután a csodák korszaka letűnt — az csak keble csalódásainak számát növelné. Lehetetlenségekre tehát nem fogok törekedni, de férfias türelemmel, rendíthetlen buzgósággal fogok haladni előre oly irányban, amit a józan okosság, a tiszta meggyőződés célra vezetőnek ismer, nem vadászva a ragyogó sikert; nem láttatni, de lenni; nem csillogni, hanem használni „az Isten dicsőségének reménysége alatt 1 1. Nagytiszteletü és Nagyságos Egyházmegyei Közgyűlés! így érzett, így munkálkodott közöttünk azon tisztelt férfiú is, ki az Ur szőlőjének munkásai közül elszállíttatván, helyének betöltésére én hivattam el az egyházmegye bizalma által. Tudom, hogy a hiven teljesített kötelesség érzetével távozott el ő körünkből; hiszem, hogy egyházmegyénk közönsége is tanúbizonyságot tesz az ő hűsége és buzgósága felől. De azt is tudom, hogy kötelességét a
