A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. január, 1910. július

ESPERESI JELENTÉS. Nagytiszteletű és Nagyságos Egyházmegyei Közgyűlés! Somogyi Gyula nevével és emlékével kezdem meg jelentésemet, mert még érezzük a gyász súlyát, mely az ő eltávozásával lelkünkre nehezedett; nem felejtem el, hogy itt az ő helyét foglaltam el és ez a hely engem arra kötelez, hogy lássam benne az Isten szolgáját, az evangéliom hirdetőjét, — mindenek felett pedig a mi egyházmegyénk őrállóját. Mint egyházmegyei jegyző, — mint tanácsbiró,— 18 éven át pedig mint esperes nagy buzgósággal és szeretettel építgette Istennek országát; lelkének ereje, elméjének világa, szivének jósága besugárzott minden gyülekezetbe, midőn azokat sorba látogatva, mindenütt intett, tanított és buzdított. Nehéz szívvel, áldó szóval vettünk bucsut tőle január 18-án, midőn egyházkerületünk nagyérdemű püspöke és egyházmegyénk egyesülve a rádóczi gyülekezet közönségével, a vidék előkelőinek megtisztelő részvételével, megható gyászünnepélyben megadtuk néki azt a tiszteletet, amit ez a munkában kifáradt élet méltán megérdemelt. Szenteljünk egy lapot jegyzőkönyvünkben az ő emlékének és fejezzük ki részvétünket a gyászba borult család előtt. Nehéz szívvel kellett búcsút vennünk Dezse Gyula kir. tanácsos úrtól, egyházmegyénknek 18 évig volt tanácsbirójától, továbbá Tóth Ferenc volt őriszentpéteri nyugalmazott tanítótól, aki 40 éven át hűséggel, nagy szorgalommal és kitűnő eredménnyel működött a népnevelés terén. Hü szolgálataiknak emlékezetét helyezzük el abban a gyászkoszoruban, mellyel elhunyt esperesünknek adózunk.