A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. július

- 6 mozgalom napi jelenségei mindenkiben azt a meggyőződést érlelték meg, hogy a régi közszellem megbomlott, hogy a társadalomnak és irodalomnak forrongásában egy új világnézlet akar kialakulni, mely hivatva lenne átteremteni az egész emberiséget. Azok az eszmék, melyek egykor — nem is nagyon régen — lelkesedést gyújtottak a szivekben, ma a nép tömegben többé viszhangra nem találnak. A haza, melynek eszményi képét és reális becsét költőink varázs szavakkal festették előttünk, melyről ismert „Szózatunk" halhatatlan költőjével együtt mi is azt szoktuk énekelni, hogy „a nagy világon e' kivül, nincsen számunkra hely; hogy itt élnünk, halnunk kell: ma már nem birja magához kötni a haza fiait. Százezreivel szakadnak el kebeléről és áradatként sietnek új hazát keresni túl a tengeren. Az egyház a vallás eszméi, melyekért apáink vért és életet áldoztak, kopott ruhaként elvettetnek, vagy olcsóbbért elcseréltetnek. Mintha az evangélium teljesen elvesztette volna hatását a lelkekre nézve. Szóval : számtalan szomorú jelenség azt mutatja, hogy az új század hajnalán új eszmék, új tanok és új vágyak foglalják el az emberek szívét és értelmét, hogy egészen új világnézlet van alakulóban. Pedig az emberiség története azt bizonyítja, hogy a vallás és egyház, a haza és nemzet eszméi iránti lelkesedés évezredek óta áldásos hatású volt az emberiségre; Ezek az eszmék emelték ki az embereket a vadságból és testi-lelki nyomorúságból. Ezek erősítették meg a társadalmi erényeket, a testvéri szeretetet, az összetartást, elvhűséget; a hitet az Istenben és reményt a jónak és igaznak diadalában. És ha azt látjuk, hogy most ezek az eszmék, ezek az erények elvesztették varázsukat, hogy az emberek új ideálokat keresnek, akkor annak mélyen fekvő okainak kell lenniök, amelyeket itt egyenként elszámlálni alig lehetne. Annyi bizonyos, hogy nem az eszmék tartalmában, hanem azok helytelen felfogásában és alkalmazásában van a főhiba. Ami engem és azt hiszem minden öntudatos protestáns embert mély aggodalomba ejt, az, hogy az 1848. XX. tc. szellemével és betűjével homlok egyenest ellenkező tettek mutatkoznak, hogy sérelmeink ijesztő módon szaporodnak, hogy ugy a közigazgatási, mint