A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

- 5 T. Esperes jelentésében megemlékezik azon körülményről, hogy az uj egyházi törvények immár királyilag szentesitve lévén, végrehajtásra várnak. Sajnos, azon remények, melyeket egyházunk főként az 1848. XX. t.-cz. végrehajtása tekinteteben ezen törvényekhez fűzött, megvalósulatlanok s megvalósításukra egyelőre kilátás sincsen. Egyházmegyei közgyűlést amily örömmel tölti el az uj egyházi törvény s általa sok hasznos és üdvös reformnak életbeléptetése, époly fájdalmasan érinti, hogy az 1848. XX. t.-cz.-hez fűzött várakozásában még mindig csalódnia kell. Reméli azonban, hogy református egyházunknak jogos igényei sokáig kielégítetlenül e tekintetben sem maradhatnak. S. Ugyancsak esperes jelentése kapcsán tárgyaltatott a tervbe vett országos lelkészegyesület eszméjének kérdése. Egyházmegyei közgyűlés a tervezett lelkészegyesület eszméjét üdvözli s megvalósulását óhajtja. 9. Fájdalommal emlékezik esperes évi jelentésében azon mély és szinte pótolhatatlan veszteségről, mely egyetemes magyar református egyházunkat s közelebbről épen a mi dunántuli egyházkerületünket érte azáltal, hogy őméltósága Hegedűs Sándor ur, közegyházunknak minden téren munkás férfia, egyházkerületünknek 4 éven át fögondnoka, közéleti s országos föemher, 1906. évi decz. 28-án váratlanul örökre elközött az élők közül. Egyházmegyei közgyűlés, midőn őszintén érzett, mély fájdalmának a maga részéről is kifejezést ad, az elhunyt kiváló férfiúnak emlékét jegyzökönyvében megörökíteni rendeli. ÍO. Ugyancsak megemlékezik esperes jelentésében Veress Ede komáromi esperesnek s Tarczay Gyula veleméri tanítónak 1907 május 7-én történt elhunytáról. Az előbbi egyházkerületünknek s a zsinatnak volt szélesebb körben is ismert munkása, az utóbbi egyházmegyénknek egyik szerény, csendben és becsületben munkálkodó tagja. Egyházmegyei közgyűlés mindkettőjük emlékezetét jegyzőkönyvében örökíti meg,