A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 44 — Csillognak a könnyes pillák, Harsanó tust elcsititják; Rebegéssel száll a sóhaj: „Áldva légy te lelkes óhaj!" * * * Kicsi falu, kurta utcza, Fellegszerün a por uszsza, Mikor köpenyében állig Oda az utas beállít. Tájékozni nem sokat kell, Dehogy birná ki azt a mell! Hatalmasság se hoz lázat, Nézve a kis „rektram"-házat. Kellemes szó csendül: „Éd'-em! Jere ide mindenségem !" Bariton hang felel rája: „Megyek, kedves, szivem párja!" A párbeszéd ujabbat hoz : — „Nézzed, vendég állt a házhoz." — Ez ránk szerencse és öröm, Messze földről! Kartársam jön?" — „Bár itt kivül tágasbb a tér, A jó barát benn is elfér. Varázs-kézzel, úgy-e Éd'-em, Kis lakásunk földi éden!?" Köszöntésre ismerkedés, Testvéries kérdezkedés Egy fogóssal végeződik: „A szünidő mint telik itt?" Elégedett válasz siet: — „Oktatgatom gyermekimet; Vádolnak a Jóakarók' —, Hogy gyermekim tudatlanok!" — „Tanítóink nevelése Hiányos a kimérése: Mások nyerik, ami dukál S övéivel nem produkál!" Félbe' szakad a csevegés, Szép némajáték -- az evés. Hallgatagság magyar erény, Ameddig ürül az edény, Végső fogás vagyon hátra, Sor került az itókára; Az iny és nyelv belekóstol S feloldódik a vinkótól. A bizalom bizalmat szül; Odább állni nem is készül A vendég és a kis család Lesi a ház ura szavát. — „Gyöngéd lelkű pályatársam! Azt kívánod, hogy feltárjam Multam', — sorsom' ? Nem regényes, Ha megtudod, borút érzesz." — * * * — „Bérezés Erdély szülőföldem, Szülőimet nem ismertem; Ott borul a hant reájok, Csak én valék az árvájok. Szemeikbe kijutának Könnyei az árvaságnak; Kicsi volt apám kenyere, Mit e rögös pályán nyere. Arra vágytak, nagyobb legyen, Hogy egy falat kettőt tegyen, S véres verejtékes jusson Fiók magas polezra jusson. Szabálytalan versenyt küzdve, Reményeket üzve-füzve, Sujtá őket az Ur jobbja, S eltörött a kenyér-botja. Az árvát az ég nem hagyja, Hullik kegyelem falatja . . . Árvaházból kijutottam, Ide értem elhagyottan.