A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 22 — alkotást képesek vagyunk is felmutatni, de számtalan apró akadály mellett, két igen nagy kö gördül utunkba. Az egyik a vallásos dolgok iránti közöny, a másik pedig anyagi szegénységünk. Ennek a két nagv akadálynak megszüntetésére kell törekednünk mindnyájunknak minden erővel, kitartóan, ernyedetlenül és rendületlenül. Ez a két nagy baj sorvasztja el egyházunk veteményes kertjének legszebb virágait és csökkenti hatását egyházi alkotmányunk legéletrevalóbb intézményeinek. Az egyik a lélek frisseségét és fogékonyságát öli ki híveinkből, a másik lehetetlenné teszi a más, erösebb felekezetekkel való versenyfutást! Az egyik vallásos eszményeinket, a másik egyházi intézményeinket veszélyezteti. Küzdjünk azért állandóan mind a kettő ellen. Soha annyi veszélyes befolyásnak nem volt a nép kitéve, mint mostanság, amikor a jó és rosz eszmék villanyerövel futják körül a földet és ennek lakóit; amikor a sajtó, mely ma már nem csupán szellemi érintkezési eszköz, hanem külön iparág és amely minden eszközt felhasznál arra, hogy a néptömegeket hatalmába kerítse; amikor ezerféle csábitásnak van kitéve gyermekkorától fogva minden ember, minden család, minden társadalmi kör. A lélekhalászat mestersége sohasem volt annyira kifejlődve, mint napjainkban. Nyíltan hirdetik, hogy azé a jövő, aki a tömegek lelkére hatni tud, azé az ország és hatalom, akié a föld népe. Ily körülmények között a mi református egyházunk jövőjére és hatalmára nézve nem közönyös kérdés, vájjon: megtudjuk-e törni a vallásos dolgok iránti közönyt? Feltudjuk-e ébreszteni híveink alvó lelkiismeretét, megtudjuk-e nyerni és megtudjuk-e tartani az evangéliom iránti szeretetét, az őseink vallása iránti kegyeletét vagy sem? Apostolokra van szükségünk, akik e kor tudományosságának színvonalán állván, fel tudják fogni a világeszmék hatalmát a lelkek felett, akik nemcsak bátorsággal, hanem kellő ügyességgel is birnak a küzdelem czéltudatos folytatására az evangéliom utmutatása szerint. És midőn ezt hangoztatom, midőn a néplélek tanulmányozását, a tömegek gondozását ajánlom, akkor nem gondolok csupán lelkésztársaimra, akiknek ez első sorban legmagasztosabb hivatását képezi, hanem az egyetemes papság elvéből kifolyólag, gondolok minden müveit és lelkes világi urainkra, gondolok az egyházak