A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus

— 4 —. egyének — hosszú távollét után — szivélyes örömmel köszöntik egymást s az időközileg lefolyt eseményekről érdeklőleg tudakozódnak, legyenek azok akár magán, akár közügyi eseményekre vonatkozó dolgok. így vagyunk mi is Nt. és Tek. egyházmegyei közgyűlés, midőn egy hosszú év leforgása után most találkozunk először egymással egyházi, iskolai ügyeink megbeszélése, elintézése végett, — örülünk és örülhetünk annak, hogy a sors változó eseményei s a felettünk elviharzott vészes felhők közepette is megtartott az Ur védő karja s elmondhatjuk, habár „megfogyva is, de törve nem" — élünk és munkálhatjuk hazánk s egyházunk szent ügyét, hiven sáfárkodva a reánk bizott talentumokkal a valláserkölcsi élet felvirágoztatásán. A jó Isten iránt érzett örök hála szavaival kezdem az évi közgyűlésünk alkalmával esperesi jelentésemet, ki engemet hosszantartó betegségemből felgyógyított, az élők között megtartott, kegyelmével, szent erejével arra segített, hogy munkálhatom Isten dicsőségét, teljesíthetem lelkipásztori szent köteleségeimet; melyért legyen a nagykegyelmü Istennek örök hála, térjen az ő szent nevére dicséret, dicsőség és magasztalás. Midőn ezekben magamért leróttam a hála imáját, elfogódik szivem és megdöbbenve nézem az üres székeket, melyeknek birtokosait legközelebb találkozásunk óta szólította ki az Ur közülünk: elfogódik szivem, ha ama nagy veszteséget mérlegelem, mely egyházmegyénket nagytiszt. Jezerniczky Kálmán tr.-szecsődi lelkész, egyhm. tanácsbiró s tanügyi bizottsági elnök és tek. Soós Sándor egyhm. világi számvevő s tanügyi b. tag urak halálával érte. Ha kifejezést adtunk a részvétnek elhunyt jeleseink temetése alkalmával egyházmegyénkhez és hoz-