A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március, 1903. július

hosszas szenvedés után történt gyászos kimúlásáról. Tiszta jellem, becsületesség, egyházunkhoz való törhetlen ragaszkodás, a kötelesség teljesítéseinek érzete képezték erényeiket. Sokat, nagyon sokat vesztettünk bennök mindnyájan. Az Ur, a mi Istenünk és Atyánk megadja nekik érdemlett jutalmukat, mert Ö megfizet mindenkinek cselekedetei szerint! Mi pedig tartsuk őket sokáig jó emlékezetünkben, emlékük legyen tartós és maradandó közöttünk ! ! . . Meg kell emlékeznem e helyen egyházmegyénk tanítói karát s ezzel kapcsolatban a hidas-hollósi ev. ref. leányegyházat ért veszteségről is. Még egy éve sincs, hogy Molnár Béla volt komárom-csicsói tanitó körünkbe jött s már is az idvezült lelkek hónába költözött. Folyó hó 14-én meghalt s 16-án eltemettetett, özvegyet és árvát hagyván maga után. Hátrahagyottait ajánljuk és kérjük az özvegyek és árvák atyjának áldó kegyelmébe, a megboldogultnak pedig hiven megfutott nehéz pályája után legyen könnyű a föld, mely nyugovó porait takarja, emléke legyen áldott! ! . . . És most a közgyűlés minden alkotó tagjait szívélyesen üdvözölve, magamat s elnöktársamat jó indulatukba ajánlva, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Az esperesi jelentés tudomásul vétetik. 3. Vikár János szalafői lelkész s Dezse Gyula egyházmegyei világi tanácsbiró urak az elnökséghez intézett leveleikben távolmaradásukat igazolván, távolmaradásuk tudomásul vétel mellett igazoltatik. 4. Olvastatott Tuboly Sándorné szül. Barcsay Jolán csonkahegyháti tanítónőnek f. évi január hó 8-án kelt s esperes úrhoz intézett levele, melyben hivataláról f. évi szept. hó 1-től • kezdődőleg lemond. A lemondást a közgyűlés tudomásul veszi s megbízza esperes urat, hogy a f. évi szept. hó 1-vel üresedésbe jövő csokahegyháti tanítói állomásra még a tanév folyamán hirdessen pályázatot.