A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március, 1903. július

4 — 6 — év okt. 26-án nagy közönség jelenlétében tartatott meg. Főt. és mélt. Gyurátz Ferencz püspök ur végezvén a felavatási szertartást, készséggel ragadtam meg az alkalmat, hogy Őméltósága előtt egyházmegyénk részéről is nyilvánuljon a szeretettel párosult tiszteletnek a megadása, — e végből üdvözlő küldöttséget neveztem ki s tagjaiul felkértem nt. Szűcs László senyeházi lelkész és tanácsbiró urat és tiszt. Hodossy Lajos kerczai lelkész urat egyházi részről; világi részről Kapornaki Sándor és Samarus István urakat, mely eljárásáról a küldöttség elnöke nt. Szűcs László ur a legkedvezőbb jelentést küldte hozzám, — kérem ezen intézkedésemnek jóváhagyólag tudomásul vételét. 6. Van még egy fontos tárgy, melyet a b. somogyi egyházmegye mult évi aug. 27-én küldött meg jegyzőkönyvi kivonatban — pártolás végett — e megyei közgyűlésünkhöz. Ez az 1848-ik évi XX. tczikk 3-ik §-ának végrehajtása iránti lépések megtétele. Ugy tudom, hogy mi már ez ügyben 1901-ik évi jul. 12-én tartott egyházmegyei gyülésünk alkalmával felterjesztést tettünk a főt. egyházkerületre, de ott érdemileg nem tárgyaltatott, — szükség tehát, hogy ezen ev. ref. egyházunkat nagyon melegen érdeklő ügy alkalomadtán meg-megujuljon s feledékenység leple ne boruljon reá. Mert habár örömmel tapasztaljuk is, hogy mindig nagyobb-nagyobb hullámokat kezd verni azon mozgalom, mely az egyházpolitikai törvények folyományaként czélul tűzte ki az 1848. XX. tcz. megvalósítását, teljes mértékben érvényesítését, ezt a munkát időnként minden erőnkkel támogatnunk kell és pedig ugy nemzeti, mint felekezeti érdekből. Az erők, a fegyverek lehetnek különbözők, de azoknak nem sokaságától, hanem kellő mértékben felhasználásától függ a győzelem. Bátorítson minket az, hogy ügyünk igazságos, mert semmiféle törvénynyel megegyeztetni nem lehet azt, miszerint egy állam, melynek legfőbb kötelessége egyenlő mértékkel mérni mindenkinek — ugy a terhek kirovásánál, mint a jogok adományozásánál — egyformán szerető gyermekei között egyiket dús javakkal áraszsza el, a másiknak pedig az asztalról lehulló morzsalékot dobja oda.