A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március, 1903. július
— 46 — nának, sőt inkább szaporodnak. — Az elnökség ezen tapasztalatát a bizottság figyelmébe ajánlja. — A t. ü. b. felhivandónak véleményezi ugy a tanítókat, mint az iskolaszékeket, hogy a mulasztások elbírálásánál a legszigorúbban járjanak el, — a községi elöljáróságoknak e tekintetben eljárását hathatósan ellenőrizzék s tapasztalt hanyagság esetén jelentésüket illetékes helyen megtenni el ne mulaszszák. 4. A beszerzett statisztikai adatok alapján elnök ur azon elszomorító körülményt jelenti be, hogy vallásoktatásunk a más felekezetű felső és alsó tanintézetekben annyira mellőzve van, hogy néhány hely kivételével ev. ref. vallás szerinti hitoktatásról szó sincs. Előterjesztésében rámutat azon veszélyekre, melyek ez által ev. ref egyházunkat fenyegetik. Aján'ja egyúttal azt, hogy a nt. egyházmegyei közgyűlés figyelme hivassék fel arra, miszerint a kebelében bárminő jelleggel biró felső-, nép és kereskedelmi, ugy a polgári iskoláknál is vallásoktatásunk intensivebbé tételére kövessen el s használjon fel minden rendelkezésére álló eszközt. Különösen pedig azt ajánlja, hogy a főt. egyházkerület kerestessék meg az iránt, hogy azon nem ev. reform, jellegű iskoláknál, melyekben ev. ref. vallású tanulók is vannak, ezek a vallásoktatásban rendszeresen részesüljenek is. Megfelelő eljárás lenne elnök ur szerint az, hogy minden ily iskolában azon lelkész, vagy tanitó, kinek egyháza területén ilyen jellegű iskola áll fenn, a vallásoktatásról gondoskodnék, — vagy legalább a felekezetünkhöz tartozó növendékek vallástani vizsgáján jelen legyen. A t. ü. b. ezen elnöki előterjesztést teljesen magáévá teszi, — további intézkedésre pedig a nt. e. m. közgyűlést felkéri. 5. Előterjesztetett a nt. körlelkész uraknak az egyházmegye területén lévő iskoláink tanügyi állapotára vonatkozó évi jelentése. — Ezen jelentésekből kitűnt, hogy egyházmegyénk tanügye, mely eddig is a kellő színvonalon állott, az 1902 3. tanévben örvendetesen haladt előre, — ugy a vezetők, mint az ellenőrzésre hivatottak kötelességüknek lelkiismeretesen megfeleltek. —