A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. július

— 40 — Az indítványt a közgyűlés magáévá teszi s elfogadás véget felterjeszti a főt. e. kerületi közgyűlésre. 41. Jezerniczky Kálmán lelkész a következő indítványt terjeszti a közgyűlés elé: „Mivel az utóbbi időben egyházainkban több helyütt dalárdák, énekkarok alakulnak, melyek templomi istentiszteletek alkalmával, kivált nagy ünnepeinken éneklésükkel szerepelnek; de szereplésük leginkább temetések alkamával nyilvánul, a midőn 10—20 korona fizetést követelnek és nyernek ; mivel a dalárdák vagy énekkarok kell, hogy nemes és magasabb czélból alakuljanak meg és álljanak fenn, p. o. a szép éneklés, a nemes izlés előmozdítása czeljából s abból a czélból, hogy annak tagjai a hosszú téli estéknek haszontalanul eltöltésétől elvonassanak; mivel az énekkarok, dalárdák alakulását, létezését az egyházi hatóság is czélszerünek, szükségesnek látja s annak felállítását sürgeti; mivel főt. és méltóságos püspök ur is az általa szerkesztett egyházi adattár czimű rovatos ivben erre vonatkozólag rovatot nyitott s kérdésbe teszi ott, van-e a gyülekezetben dalárda?, tehát tudomást akar szerezni annak létezéséről; mivel a dalárdáknak temetések alkalmával közreműködése a népünknél annyira megszokottbuzgó és szép közéneklést — a gyakorlatból kiszorítja s népünkat a temetések alkalmávali énekléstől elszoktatja s ez által a halotti éneklésnek az iskolábani tanítását mintegy feleslegessé teszi; mivel a dalárdák temetések alkalmával nyert dijaikat sokszor dorbézolásra s ez által rosz, erkölcstelen példaadásra is fordíthatják és egyházainkat a más felekezetűek előtt mintegy lealacsonyíthatják, tisztelettel indítványozzuk : Készíttessen a főt. egyházkerület a nemes czélnak minden tekintetben megfelelő dalárdai alapszabálytervezetet, melyben a többek között meg legyen állapítva az is, hogy a dalárdák temetések alkalmával