A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1900. július

— 8 — anyagi helyzet nem gátolja az igaz vallásosság nyilatkozását s örvendetes jelenség azokkal szemben, kik anyagi terhek elől való menekülés szempontjából eladják keblük szent meggyőződését, hitüket, egyházukat, vallásukat elhagyással fenyegetik, mihelyt a terhek súlya egy kissé jobban nehezül vállaikra. Örömmel jelenthetem továbbá, hogy a népszaporulat bűne elleni harcz, melyet éles fegyverrel ostromolt főt. püspök ur is, némi eredményt mutat fel, legalább annyit, hogy kezdi belátni az egyházi elöljáróságnak legtöbbje, hogy nemzet- és egyházgyilkosság bűnébe esett az, ki tőle telhetőleg nem irtja e bűnt, nem gátolja a sötét felfogásnak és gyászosvégü cselekményeknek bűnhődés nélküli folytatását. Minden egyházban más eszközökkel érhet czélt a lelkész az erkölcsök nemesítésére, bűnök irtására, vallásosság felélesztésére, terjesztésére nézve, de ne legyen egy lelkész se olyan, ki tétlen kezekkel nézze a hanyatlást, visszaesést, romlást és lassú megsemmisülést. b) Anyagi tekintetben. Egyházmegyénk egyházaiban egy idő óta lázas sietséggel foly az egyházi középületeknek nemcsak a szükség, de több helyen a czólszerűség és izlés szerinti felállítása, melynek következménye, hogy egyházaink hivei szembetűnő mértékben meg vannak adóztatva, de a vallását szerető, tisztelő közönség ettől sem retten vissza, sőt azt tapasztalhatni, hogy a jószívű szegényebb sorsuak nem riadnak ugy vissza a terhek emelésétől, mint a zsugori vagyonosak. Számadó könyvek a fennálló gyakorlat szerint vezettetnek, a számadás vizsgálatok mindenütt megtartattak s az egyházközségi közgyűlés előtt felolvastattak. Mind az adósságok évenkénti törlesztésére, mind a számadásoknak az egyházközségnek tudomására hozatala iránt a szükséges intézkedések, utasitások megtörténtek. Erkölcsi kötelességemnek tartom feledékenységtől megoltalmazni s az utókornak követendő például felmutatni azok neveit és tényeit, kik adományaikkal az élet könyvébe neveiket letörülhetetlenül bejegyezték: Nogy-Bákoson a püspöki egyházlátogatás emlékére alapítványt tettek: Bartha Sándor és neje Fölnagy Francziska 200 koronát. Ezen alapítvány kamatai szegénysorsu iskolás gyermekek segélye-