A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1900. július

egyházban felvett jegyzőkönyv alapján szerkesztett jelentősemet a következőkben van szerencsém előterjeszteni: Tisztelettel előre bocsátom, hogy mult évi közgyűlési jegyzőkönyvünkben 35. pont alatt felvett azon határozatnak, miszerint az esperesi jelentés gyűlést előzőleg kinyomattassék, s a tagok között szétosztassák, — nem tehettem eleget azon okból, mert az egyházlátogatást junius hó 10-én végezhettük be — több fontos és elháríthatatlan okok miatt, melyeket körutamban mindenütt felemlítettem s igy az egyházlátogatási jegyzőkönyvet e hó 3-án kaptam meg, s e naptól számítva mai napig oly rövid volt az idő, hogy azt összeállítani, kinyomatás alá rendezni s szétosztani, teljes lehetetlenség lett volna, ezek tekintetbe vétele mellett az egyházlátogatási jegyzőkönyv elmaradásáért kérem a nt. s tek. e. m. közgyűlés becses elnézését. Nagyt. s tek. egyházmegyei közgyűlés! Az alkotmányos élet követelménye, hogy kit a társadalom felügyelettel biz meg: az eljárásának eredményéről megbizójának leszámoljon; letéteményese lévén bizonyos tekintetben a társadalom jogainak: joggyakorlását, kötelességteljesitését bírálat alá bocsássa azoknak, kik felhatalmazták a jog gyakorlásával, megbizták a kötelességek teljesítésével. Nehéz munka vár az alkotmányos élet szolgáira, mert a társadalom sokféle gondolkodású, véralkata, nevelésű, műveltségű tagokból állván, sokféle igényt támaszt megbízottjaival szemben s ugyanazon munka, mely kielégíti egyiket, elégedetlenné teszi a másikat, — ugyanazon eljárás, a törvényhez szigorú ragaszkodás, annak pontos betöltése, melyet helyesel az egyik, helytelenítését vonja maga után a másiknak, a társadalom bírói széke előtt sem teljesen felmentett, sem egészen elitólt szolgája nincs az alkotmányos életnek, ily szempontból kérem egyházmegyém felmentő vagy marasztaló ítéletét, kit a kötelességek mezejére a többség bizalma állított munkásul. Nem várom, nem várhatom mindenkitől helybenhagyó bírálatát, munkálkodásomra, de nem is félek attól, hogy csak kárhoztató itólet sújtson, mert lelkiismeretem nyugodt, hogy hanyagság vagy rosszakarat miatt közügyeinknek kárát elő nem mozdítottam, szándékosan a szeretet és igazság ösvényéről le nem tértem, az előmbe tűzött iránytól se halleluja, se feszítsd meg kiáltás el nem távolitott. Midőn közelebbről ez évi munkálkodásom elszámo-