A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

Tartalomjegyzék

14 Bejelentem, hogy a VKM 206.884/1942. VI. 5. ü. o. sz. alatti rendeletével 10% helyett 20 %«ot kitevő készpénzt kíván a min« denkori kezdőtanítói illetmény után helyi hozzájárulásként a polgárdi IV. sz. tanítói állás fenntartására. Az államsegélyt csak ezzel a feltétellel hajlandó engedélyezni. Végül bejelentem, hogy Eötvös Jolán — most már férjezett Vargha Kálmánné — a mezőszentgyörgyi isko^ rendes tanítói nője júl. 22«én tanítónői állásáról lemondott- A tanügy kiváló munkását veszti el benne, de bizonnyal értékesek lesznek szol« gálatai a szorosabban vett egyházi élet, a gyülekezeti munkásság mezején. A nem református iskolákba járó református tankötelesek között végzett vallásoktatásról az alábbi részleteket közlöm/ Vargha Sándor t. ü. biz. elnök, vallásokta

fói előadó úr beszámo« lójából: > Általában megállapítható, hogy egyházmegyénk nem refor« mátus iskolákban tanuló ref. ifjúságálnak hitoktatása és vallásos nevelése jó kezekben van letéve, s a hűséges magvetők akadályt nem ismerő munkája megtermi a maga áldott gyümölcseit. Egy« házmegyénk területén 14 nem református középfokú és közép« iskola van, melyek három gyülekezethez tartoznak. Az 592 ref. növendék között két rendes lelkész, egy vallásoktató«lelkész, két hitoktató segédlelkész és egy oki. vallástanár hitoktatónő végezte a hitoktatást heti 92 órán. Az egyházmegye területén 18 egyházközség vallásoktatási köréhez tartozó 41 alsó« és alsófokú nem református iskolában 760 ref. tanuló között 14 lelkipásztor, 1 helyetteslelkész, 2 segéd« lelkész, 2 hitoktató«segédlelkész és 1 okleveles vallástanár hit« oktatónő végezte a hitoktatást heti 62 órán. Az egyházak száma a mult évihez viszonyítva kettővel apadt, mert a Déghez tartozó Fekete«pusztán és a Kislánghoz tartozó Ecsi«pusztán a róm. kat jellegű népiskola megszűnt és a tanulók bejárpak a dégi isko« lába. így hitoktatásban is ott részesülnek. Minthogy nem nyilvános a tanítók minősítése, következe« tesen nem hozom nyilvánosságra a hitoktatóknak a tanügyi bi« zottsági elnök úr jelentésében közölt minősítését sem, csak ál« talánosságban juttatom kifejezésre, hogy ezek a minősítések ki« elégíthetik minden várakozásunkat, mert — ismét a tanügyi elnök úr szavait használva — a - hitoktatás régi színvonalát meg

1« tartotta és ez annál inkább elismerésre méltó, mert a fennálló há«