A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

Tartalomjegyzék

— 7 — István. 7. Pázmándi Károly 1809—14. választással. 8. D. Halász Sámuel 1814«ben választatott. 9. Ennek öregségére és gyenge« ségére tekintettel 1856«ban második segédgondnokul válasz« tották melléje vejét D. Halász Lázárt, ki e tisztségét 1865«ig viselte. 10. Huszár Pongrác 1866—1873«ig volt választott segéd« gondnok. 11. Utóda Molnár Imre 1874—80. 12. Szeless József 1881«ben. Segédgondnok címmel ő volt az utolsó. 13. Bóné Géza gondnok 1882—1902«ig. 14. Kenessey Miklós gondnok 1909—25«ig. 15. Lipcsey Lajos gondnok' 1926—37. 16. Dr. Ko« vács Gyula gondnok 1938 óta. Az egyházmegye mai gyülekezetei közül egy időben Kálóz Vértesaljához, Fokszabadi Külsősomogyhoz, Hidvég pedig Tolnához tartozott. 1732«ben Vázsonyi Horváth Mihály proseniorsága alatt 25 egyházból állott a »Tractus Campestris«. Ezek: Balhás, Battyán, Bozsok, Csajág, Csikvár, Enying, Fok« szabadi, Füle, Kajár, Kálóz, Kenese, Kiskeszi, Ladány, Lepsény, Mezőkomárom, Ösi, Pálfa, Peremarton, Polgárdi, Simontornya, Soponya, Szentgyörgy, Szentmihály, Tác, Városhidvég. Ugyan« akkor a Kádártai János esperessége alatt 11 egyházból állott — gyakran mórinak is említett — »Csókakői egyházmegye« kö« telékébe tartoztak: Almás, Bodajk, Csákberény, Keresztes és Mór, melyek az 1743. évi felosztáskor Mezőföldhöz kerültek. Ugyanakkor Csór, Csurgó, Inota, Iszkaszentgyörgy, Moha és Palota a veszprémi traktushoz csatoltá'ttak. Itt jegyzem meg, hogy Bodajk és Mór korábban luteránus egyházak voltak. 1780 körül 30, de 1820«ban már 34 egyháza volt Mezőföld« nek. Egykor legtekintélyesebb egyházközsége volt Peremarton, ahol 1747«ben superintendentiális gyűlés is tartatott. Ez a gyűlés »bérmálta el a mezőföldi = Campestris tractust Peremartoni« nak«. Megcsináltatták az így elnevezett traktus feliratos ládáját is, melyet én is jól ismertem. De ez az elnevezés, melytől az érde« kelt traktus már kezdetben is idegenkedett, — mutatja ezt az elbérmálás kifejezés — nem bírt megerősödni és közhasználatúvá válni. Mária Terézia ugyancsak hamar gondoskodott róla, hogy Peremartonban hírmondónak se maradjon református magyar ember. Alig akad manapság is. Helyén valónak tartom megemlíteni, hogy egyházmegyénk« ben Balatonkenesén püspöki székhely is volt 1921 novemberétől 1924 júliusáig, ebben a gyülekezetben teljesítvén lelkipásztori