A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. július

- III. »Köztünk a szegény és árva élhessen, Szent dicsőséged is növekedhessen!« Gyönyörű sorai ezek a régi dicséretnek. Azt mondhatnám, hogy ez a legtömörebb, legszebb missziói programm: gondot viselni a szegényről, árváról s így növelni az Isten dicsőségét! Áldott lélek, boldog ember, aki nem kérdi tétován: »Mit cselekedjem?«, hanem elmegy és ekképpen cselekszik. A mostoha gazdasági évvel Isten kemény sziveket is meglágyított, fásultnak látszó lelkeket is megindított. Nem hagyta kihunyni a résztvevő jóság, a könyörülő szeretet lángjait, — nem engedte megoltani az áldozatkészség lelkét. Bölcs jósága odaállította az anyagi szükséget a misszió szolgálatába s bizony nagyon sokszor megnyíltak önként a szivek is, a kezek is az adásra. íme, Nagytiszteletű Közgyűlés, ez az én legórvendetesebb megállapításom azoknak a tapasztalataimnak alapján, melyeket egyházlátogató hivatalos utam rendjén szerezhettem. Illesse érte elismerés a mi világos fejű, melegszívű népünket és legyen rajta a Mindenható áldása. * Isten iránti hálával jelentem be, hogy mult évi közgyűlésünk óta egyházmegyénk lelkészi és tanítói karából senkit sem ragadott el a halál. I. Sajnálattal kell megemlékeznem arról a körülményről, hogy az államkormány, illetve közegei — elsősorban a községi elöljáróságok — részéről sok helyen még mindig késik az a komoly segédkéznyujtás egyházi és iskolai adóink biztosítása és behajtása tekintetében, amelyre pedig évről-évre égetőbb szükségünk van, amelynek hiányában veszély fenyegeti egyházközségeink anyagi berendezkedését, tönkre mehet ezeknek fizetőképessége. Már a mult évben is okunk volt emiatt panaszkodni. Panaszkodtunk is, rámutatván arra az általános jelenségre, hogy az állam közegei nem szorgalmazták kellő eréllyel a nekik kimutatott hátralékok beszedését, illetve behajtását, — hogy az egyházi és iskolai adók kérdésében nem »közadók módjára« jártak el. Felemeltük kérő szavunkat is egyházi hatóságainkhoz és vezérembereinkhez a sérelem orvoslása és a fenyegető veszély elhárítása érdekében. A helyzet azóta semmi javulást nem mutat. Ezért a kérdés felett nem szabad napirendre térnünkl Kötelességemnek tartom elmondani ezen a helyen azokat az 1*