A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. december, 1936. július

— 21 — egyházmegye nevében Lipcsey Lajos gondnok, az egyházmegye tisztikara nevében Miklós Géza rangidősb tanácsbiró köszöntik őszinte, meleg szavakkal. Utánuk szót kér főtiszt. Medgyasszay Vince püspök úr és az új esperes iránti, valamint egész egyházmegyénk iránti őszinte szeretetről tanúskodó köszöntőbeszédet mond, mely egyúttal irányt is mutat, úgy az új esperesnek, mint az egyházmegyének célkitűzéseire és munkájára. Püspök úrnak nagy tetszéssel és meghatottsággal fogadott üdvözlő szavai után köszöntik még az űj esperest a lelkészegyesület és a presbiteri szövetség nevében Mészáros János, — a tanítóegyesület nevében Székely Lajos elnökök, — az evangélikus testvéregyház nevében dr. Hajicsek Gyula felügyelő, köszöntik továbbá a balatonfőkajári és a szabadhidvégi egyházközségek képviselői. Előbbi arra mutat rá boldog büszkeséggel, hogy esperes urat magukénak mondhatják, utóbbi pedig hivatkozva arra, hogy esperes úr körükben töltötte el boldog gyermekkorát és verőfényes ifjúságát, — kér részt a mai ünnep öröméből. Esperes úr az üdvözlésekre szívből jövő szavakkal külön-külön válaszolva köszönetét nyilvánítja a tiszteletadásokért. Székfoglaló beszédében szól esperes úr azokról az eszményi célokról és gyakorlati irányelvekről, melyek őt az egyházi élet minden területén vezetni fogják. Megköszöni azt a bizalmat és szeretetet, mely egyértelmű megválasztásában nyilvánult meg. Ezt a szeretetet és bizalmat nem érdeme jutalmának tekinti, de anyaszentegyházunkért és egyházmegyénkért végzendő hűséges munkájával akarja meghálálni. Isten akarata előtti meghajlással és az Ő mindenre elégséges kegyelmében való bizalommal ajánlja fel minden erejét anyaszentegyházunk szolgálatára. Elfoglalja az elnöki széket. Az egyházmegyei közgyűlés a szívből jövő és szivekhez szóló tartalmas székfoglaló-beszédet örömmel veszi tudomásul és jegyzőkönyvében függelékül közzétenni határozza.