A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. december, 1936. július

Esperesi jelentés. Nagytiszteletii Egyházmegyei Közgyűlés! Mélyen érzem, hogy nem kezdhetem mással esperesij jelentésemet, mint fájó és kegyeletes megemlékezéssel hivatali elődömről, néhai Görzsönyi Vargha Kálmán esperesről. Arról a férfiúról, aki alig egy év előtt — látszólag viruló egészségben, kétségkívül az alkotni, a tenni tudás erőivel megáldottan —nagy hozzáértéssel, lelkes ügyszeretettel vette kezébe az egyházmegye kormányzatát. Olyan megérdemelt bizalommal és szeretettel tekintettünk reá mindannyian! Tudtuk róla, hogy benne meg nem csalatkozunk. Tudtuk róla, hogy teljességgel, méltó és hivatott a vezéri tisztre. Osztatlan nagyrabecsülés, legszívesebb munkatársi készség állottak mellette, mikor tizenegy hónappal ezelőtt esperesi hivatalába beiktattatott. Mindnyájunk helyeslésével találkozott a nagyszerű Programm, melyet székfoglaló beszédében adott s melyre egyházi életünk mezejének munkásai másfelé is nagy érdeklődéssel felfigyeltek és megértő tiszta visszhangot adtak. Nemcsak az egyházkormányzatnak, hanem a lüktető és gyümölcsvárásra jogosító egyházi életnek is emelkedett szellemből és szeretetben gazdag szívből eredt iránymutatója az a Programm. Nem szabad azt soha szemünk elől tévesztenünk. 0 milyen szívesen fáradt-munkáit volna programmjának megvalósításáért. Ám az Isten kifürkészhetetlen végzése nem engedte ezt meg neki. Úgy rendelte, hogy a mi örömünk hamar búra váljon. Hogy elveszítsük azt, akinek bírásában olyan gazdagoknak, olyan erőseknek éreztük magunkat. { Azután a tisztességadás után, mely augusztus 7-én a beiktatás ünnepi fényével vette körül Vargha Kálmán szeretett esperesünket, három hónap múlva a gyász komor pompájával kellett kifejezésre juttatnunk, hogy ki volt ő minekünk, a mezőföldi 1