A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. augusztus

hogy első legyen az egyenlők között; a lelkipásztorok élén ápolja a lélek békéjét, biztos karral emelje magasra a hit világító fáklyáját, hogy a gyengék el ne essenek, az erősek meg ne tántorodjanak, hanem annak fényénél keressék és találják meg Krisztus örök kegyelméből az igazság útját, amely az üdvösségre vezet. Tisztelt Közgyűlés! Azt hiszem, hogy ha most banális szavakkal magasztalnánk a mi szeretett első pásztorunkat, nem lennénk méltók az ő puritán méltóságához, amelyet szerénység és önérzet egyaránt diszít és én ezéri és most csupán tanúságot teszek arról, hogy az alatt a közel egy évtized alatt, amelyet mint az egyházmegye gondnoka, az ő oldala mellett töltöttem, tisztségét nagy tudással, teljes jóindulattal és jóakarattal, soha ki nem fogyó türelemmel és szeretettel gyakorolta, nekem — mint egy idősebb testvér — mindig őszinte barátom volt, ritkán felmerülő külön véleményemet meghallgatta, méltányolta és az érvek kölcsönös kicserélése után mindig teljes egyetértésben döntöttünk, — soha közöttünk disszonancia nem volt. Tanúbizonyságot teszek arról, hogy áldásos élete egyháza és családja között maradéktalanul oszlott meg. Most pedig, hogy tőle fájó szivvel búcsuzunk, arra kérem őt, hogy magasabb elhivatásában is tartsa meg atyai szeretetében azt az egyházmegyét, amely azzal igyekezett méltó lenni ő hozzá és azzal becsülte meg önmagát, hogy egyhangú bizalmával tett tanúbizonyságot ő mellette. Isten vezérelje őt apostoli munkájában! Egyházmegyei közgyűlés a maga teljességében is csatlakozik egyházmegyei gondnok úr üdvözléséhez, beszédének jegyzőkönyvünkbe iktatását és a rendes közgyűlés jegyzőkönyvével együttes kinyomatását elrendeli. 3. Medgyasszay Vince esperes, megválasztott püspök válaszolva az üdvözlő szavakra, kijelenti, hogy ő a mezőföldi egyházmegyétől, — ahol született, amelynek kötelékében, majd kormányzószékében életének javarészét eltöltötte, — el nem válik, mindig bizonyos büszkeséggel tartja magát mezőföldinek és ittlakozásának emlékeit és hatásait szivébe zárva, az egyházmegye gondnokától, tisztviselő karától, lelkipásztoraitól, tanítótestületétől és az egyházközségektől s