A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. augusztus

Tartalomjegyzék

- XX. — iskolák minősítése nem az esperesi látogatás dolga, de mivel az Egyházi Törvények kötelességévé teszik az iskolák' megvizsgálását, ennek is igyekeztünk eleget tenni. Vizsgálatunk közben egy szomorú, sőt mélyen lesújtó tapasztalatot szereztünk, hogy iskoláink legnagyobb részében nem tudnak imádkozni, különösen a felsőbb osztálybeliek a tanulás előtti és tanulás utáni imákon kivül alig tudnak imádságot. Ügy tiint fel, mintha az imádságtanulást az alsóbb osztályokban befejezettnek tekintenék a tanítók, amelyeknek gyakorlására a felsőbb osztályokban már nem volna szükség. Pedig mi imádkozó egyháznak tartjuk magunkat, s ha már iskoláinkban is elfelejtjük az imádkozást, hogyan várhatjuk a felnőttektől, hogy ők is imádkozó egyháztagok és erre példát adó családfők legyenek. És ahol imádkozni tudtak is, olyan összevisszaságot tapasztaltunk az imák szövege körül, amely első sorban az ellenőrzést nehezíti meg, de magának a tanítónak a munkáját is. Volt olyan iskola, ahol 3—4-féle tankönyv, vagy vezérkönyv, vagy olvasókönyv imáit tanulják, ennek az volt a következménye, hogy maga a tanító sem tudja az imákat és a gyermekeknek sem tud segíteni, ha azok elakadnak. Egyházmegyénk már felirt az egyetemes konventhez egységes iskolai imakönyv kiadása végett, amig az meg nem valósul, addig a rendszertelenség meg nem szűnik. Javaslom, hogy ismételten keresse meg közgyülésiink az egyházkerületi közgyűlés útján az egyetemes konventet, hogy vagy adjon ki mielőbb egységes elemi iskolai imakönyvet, vagy bizza meg ezzel a kerületeket, mert semmi sem neveli úgy az imádkozás készségét, mintha a felnőttek is tudnak gyermekeikkel együtt imádkozni, ezt mi előttünk semmi sem igazolja jobban, mint az a tapasztalat, hogy dunántúli kerületünk felnőtt tagjai a régi mezőföldi imákat még most is tudják, de nagyon bántja őket, hogy gyermekeikkel a sokféle imádság miatt nem tudnak együtt imádkozni és így őket az imádkozásra rászoktatni. Ami pedig iskoláink ebbeli fogyatkozását illeti, ez alkalommal elégedjünk meg azzal, hogy általában figyelmeztetjük a tanítói kart ezen hiány pótlására abban a reményben, hogy a jövő évi esperesi látogatásra ezt valamennyien pótolni fogják. Ennél a tárgynál említem fel azt is, hogy az iskolai énektanítás sem mindenütt kifogástalan, először, mert a tantervben felvett anyagot nem veszik figyelembe, az önálló éneklésre elég gondot nem fordítanak. Pedig a mi kálvinista népünk szeret is

y