A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

- 55 szent örökség a múltból, záloga egy boldogabb jövőnek. Egyházkerületünk egyházközségei mindig érezték, hogy a magyar műveltség és tudomány ez egyik legfényesebb lámpájának kialudni nem szabad s mindig vitték is fenntartásához az áldozatkészség olaját, minden erejük megfeszítésével, nem egyszer majd az izmok szétpattanásáig. Ez áldozatokból egyházmegyénk mindenkor kivette a maga részét. Kivette legközelebb akkor is, midőn igazán hajszálon függött a főiskola élete, de egy erős lélek akarata s az egyházmegyék fellángolása nem hagyták ezt a hajszálat elszakadni. Sokan azt hitték akkor, hogy a főiskolánk fenntartására felajánlott 30.000 aranykorona csak rövid ideig tartó terhet jelent, ma már mindenki tudja, hogy ezt a terhet az államkincstár nem vállalhatja az anyagi viszonyok mai adottságában, s ez az adottság alig remélhető, hogy hamarosan megváltozzék. Nem azért irom ezt, hogy elkedvetlenítsek, hanem inkább a tovább is reánk váró kötelesség bizonyos meglátásáért és megismeréséért. Mi szívesen hordozzuk a terhet, amig erőink birják. Bizonyságát adta ennek egyházmegyénk az elmúlt évben is, mikor a régi Mezőföldi alapítványt visszaállította, s e célra költségvetésébe 200 pengőt, minden külön határozat nélkül felvett. Ez összeget főiskolai közigazgató úr kezeihez egyházmegyei közpénztárunkból ki is utaltam. S mivel ez összeg szétosztására nézve irányadó alapító-levelet, vagy egyéb rendelkezést nem találtam, a régebbi idők gyakorlatának megfelelőleg úgy rendelkeztem, hogy az alapítvány felét egyházmegyénkben református vallású s legalább is elégséges osztályzatú VII. és VIII. osztályú gimnáziumi tanulók kapják meg, másik fele pedig, mivel ez idő szerint Pápán tanuló mezőföldi papnövendék nincs, a theologus önképzőkör ez évi pályázatainak jutalmazására szolgáljon. Ez utóbbi rendelkezésnek az igazgató úr ama jelentése volt az alapja, hogy a pályadíjakul máskor és más helyen felajánlott összegek az idén elmaradtak. Szükségét érzem azonban, hogy ez alapítvány egy részről e jubiláris évben állandósittassék, más részről pedig annak rendeltetéséről és felhasználásáról megfelelő szabályrendeletben maga egyházmegyénk rendelkezzék, nem pedig esetleg ötletszerűen a mindenkori esperes. Tisztelettel javaslom azért, méltóztassék kimondani, hogy egyházmegyénk a „Mezőföldi alapítvány" stipendiumot évi 200 pengővel visszaállítja s utasítja a számvevőszéket annak az egyházmegyei közpénztár költségvetésébe, mint állandó tételnek évenként való beillesztésére. Méltóztassék továbbá három